Dollárszázmilliárdokat költ a washingtoni kormányzat arra, hogy különféle adókedvezményekkel előmozdítsa az USA polgárainak lakásszerzését, támogassa nyugdíjcélú megtakarításaikat, általában a vagyonszerzést, de ezeknek jó része a már amúgy is gazdagokat gazdagítja tovább - állapította meg egy múlt héten közzétett tanulmánya. Az alacsony jövedelműek "helyzetbe hozásával" foglalkozó nonprofit szervezet, a washingtoni székhelyű Corporation for Enterprise Development (CFED) és az Annie E. Casey Foundation jelentése szerint tavaly az USA kormányzata összesen 384 milliárd dollárt költött a vagyongyarapítást szolgáló intézkedésekre, kisebb részben közvetlen módon, de leginkább adókedvezmények, valamint kedvezményes adókulcsok révén. Ezeknek a célja papíron az volt, hogy elősegítsék az alacsony jövedelmű családok felkapaszkodását - főleg a lakásszerzés, illetve az ahhoz szükséges hitelszerzés támogatása révén -, de igazából azok jártak velük jól, akiknek már elegendő jövedelmük van ahhoz, hogy rendelkezzenek a kedvezmények igénybevételéhez szükséges méretű otthonnal, illetve befektetési portfólióval.
Az ilyen kedvezmények és támogatások több mint felét az adófizetők leggazdagabb öt százaléka tudta igénybe venni - mutat rá a tanulmány -, vagyis azok az egyének, illetve háztartások, amelyek a 2009-es költségvetési évben több mint 167 ezer dollár jövedelmet vallottak be. A legfelső egy százalék - ők évi egymilliónál több dollár után adóznak - tavaly átlag 95 ezer dollárnyi állami támogatáshoz jutott hozzá, nagyrészt a jelzáloghitelhez, illetve az ingatlanadóhoz kapcsolódó levonások és a befektetések után igénybe vehető kedvezmények kihasználásával. Az évi 50 ezer dollárt vagy annál kevesebbet bevalló családok viszont csak átlag 500 dollárhoz jutottak a leginkább elterjedt ilyen lehetőségek révén, de még a középosztálynak számító évi 100 ezer dollár után adózókon is csak 1600 dollárral segítettek.
A támogatások közel fele, 137,6 milliárd dollár tavaly a lakástulajdonosokhoz került, nagyrészt úgy, hogy a jobban eleresztett adózók levonhatták jövedelemadó-terhükből a jelzáloghitelük kamatát, illetve a befizetett ingatlanadót, valamint csökkenthették a tőkenyereségadó-befizetésüket, ha eladták az ingatlant. Az alacsonyabb jövedelműek sokszor azért nem tudtak hasznot húzni ezekből, mert a levonásaikban érvényesíthető összeg nem elég nagy ahhoz, hogy ténylegesen mérsékelje adókötelezettségüket.
