Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A néhány éve még a bankok egyik fő üzleti területét jelentő ingatlanfinanszírozás mára alaposan háttérbe szorult. Az ágazat szereplői egyre kínzóbb forráshiányra, irreális banki elvárásokra panaszkodnak. A válságot kezelni tudó, tőkeerős, prosperáló vállalatok hitelezhetők - állították az OTP-nél. A legnagyobb magyar bank a lakásprojekteknél a nettó költség 50 százalékát, egyéb építőipari projekteknél az igazolt teljesítés 70-90 százalékát hajlandó finanszírozni. Az FHB 30-45 százalékos önerőt és 20-40 százalék körüli előértékesítést vár el - tudtuk meg Soltész Gergőtől, a bank vállalati igazgatójától. Mint hozzátette: a tényleges arányt több tényező is befolyásolja. Az FHB ugyanis kiemelt figyelmet fordít a beruházó referenciáira és a fejlesztés piacképességére (például elhelyezkedés, minőség, lakástípusok). Soltész szerint ezt azért is teszik, mert a vevők is jóval körültekintőbbek és minőségtudatosabbak lettek. A fejlesztések megítélésénél kiemelten fontosnak tartja az UniCredit is a megfelelő helyszínt, a megváltozott piaci környezetben is életképes projektkoncepciót, valamint a fejlesztő stabil pénzügyi hátterét és kellő szakmai tapasztalatát. Elismerték, hogy a bankok önerő- és előértékesítési/előbérleti elvárása magasabb, mint a válság előtt, de - tették hozzá - ezt a komoly szándékú, hosszú távon is az ingatlanüzletágban gondolkodó építtetők/fejlesztők teljesíteni tudják.
Az OTP-nél úgy látják, hogy az építőiparban 2010-ben összességében legfeljebb stagnálásra lehet számítani. Az irodapiacon erős a túlkínálat, a piaci egyensúly 2012-2013-ban állhat helyre. Az ipari ingatlanok piacát is hasonló helyzet jellemzi. A kereskedelmi ingatlanokra pedig a kiskereskedelmi forgalom visszaesése, a már megkezdett projektek befejezésével előálló kínálatbővülés gyakorol negatív hatást. Az ingatlanszektor - jegyezték meg az OTP szakértői - jelzi a gazdaság állapotát, de általa erősen befolyásolt is. Így az ágazat akkor indulhat növekedésnek, ha a gazdaság ismét növekvő pályára áll és megjelennek a vevők a piacon.
Az FHB szakembere sem számít rövid távon az építőipari ágazatban érdemi javulásra. Tapasztalata szerint persze akadnak ma is kiváló építőipari vállalatok és alacsonyabb kockázatú projektek. Éppen ezért nem kezelik egységesen kiemelt kockázatúnak az építőipari szektorban működő vállalatokat, hanem egyedi jellemzői alapján értékelik az egyes cégeket, cégcsoportokat.
Középtávon a beruházások felfutásával a keresletnek egy olyan szinten kellene stabilizálódnia, amely az ágazat szereplői számára tervezhető és eredményes gazdálkodást tesz lehetővé. Ezen túl - fejtette ki Soltész - a szektor talpra állását "országspecifikus" problémák is akadályozzák. Ilyen problémának véli a piaci szereplők aránylag nagy számát, hiszen Magyarországon körülbelül 80 ezer, míg például Ausztriában csak 10 ezer ilyen vállalkozás működik. Ennek a következménye, hogy a komoly árverseny miatt esetenként irreálisan alacsonyak a vállalási árak, míg másutt irreálisan magasak a díjak. A vállalkozói lánc ráadásul horizontálisan és vertikálisan is túl nagy; emiatt egy-egy fizetési probléma is láncreakciót indít el, miközben a vonatkozó jogi szabályozás nem rendelkezik elég visszatartó erővel a fedezetelvonó, nem teljesítő magatartással szemben. Az UniCredit szakemberei úgy vélik, hosszú távon csak a kevesebb szereplőből álló, pénzügyi és szakmai szempontból is erősebb kivitelezői piac tud működni. A korábbi irreálisan alacsony vállalási áraknak - amelyek nemritkán az alvállalkozók ki nem fizetéséhez vezettek - valós, piaci szintre kell emelkedniük. Ehhez kiszámítható és hatékony szabályozási háttérre van szükségük a vállalkozásoknak.
