Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Évente akár 12 milliárd dollárba is kerülhetnek a hitelkártya-kibocsátóknak az Egyesült Államokban a most hétfőtől már csaknem teljeskörűen hatályos új szabályozások a Morrison & Foerster jogi iroda becslése szerint; ez elég ok arra, hogy megpróbáljanak új bevételi forrásokat keresni a kiesők helyett, így szakértők szerint a kártyahasználók hamarosan egy sor újabb csapdával találják szembe magukat. A még 2009 májusában elfogadott (Napi, 2009. május 29.), azóta fokozatosan életbe lépő hitelkártyatörvény fontosabb rendelkezései értelmében a kibocsátóknak a korábbinál jóval szélesebb körben és hamarabb kell tájékoztatniuk a fogyasztókat a különféle változásokról, illetve terheik alakulásáról, a fogyasztók pedig könnyebben szabadulhatnak meg túl nehézzé váló terheiktől.
Szorosabban szabályozzák azt is, milyen módon juthatnak hitelkártyához a 21 évnél fiatalabbak. A törvényi rendelkezések életbe lépése az idén augusztus 22-én teljesedik ki: azt követően minden hat hónapban felül kell vizsgálni a fogyasztókat terhelő kamatokat, a fogyasztóknak jogukban áll majd nem elfogadni az újonnan ajánlott feltételeket és lezárni a számlájukat, még a régi feltételek szerint.
Elemzők szerint a kibocsátókat rosszkor érik a törvényi szigorítások, hiszen most próbálják újraépíteni a recesszió, illetve az ingatlanpiaci válság miatt megrendült mérlegüket, miközben a fogyasztók visszafogták kiadásaikat, ezzel együtt kártyahasználatukat, a munkanélküliséggel párhuzamosan pedig a nem fizetők száma is növekszik. Még aki a felszínen maradt, az is igyekezett csökkenteni a terheit: 2009 végén az USA egy átlagos polgárának 5400 dollárnyi kártyaadóssága volt, 200 dollárral kevesebb, mint öt évvel korábban - derül ki a hitelkártya-statisztikákkal foglalkozó TransUnion adataiból.
A szakértők általános véleménye szerint amit egyes díj-, illetve kamatkorlátozások miatt buknak a kibocsátók, azt megpróbálják behozni más terhek megemelésén vagy újak kivetésén. A legegyszerűbb a kamatemelés: ha a kibocsátó betartja a 45 napos előzetes közlési követelményt, akkor az új vásárlásokra voltaképp akkora kamatot vet ki, amekkorát csak akar (figyelembe véve persze a konkurenciát is). Valószínűnek tartják az elemzések azt is, hogy mind több kártyatársaság próbálja majd átterelni a fogyasztókat a változó kamatozású kártyák felé - ezek terhe általában valamilyen indextől függ, így könnyebb magasabb kamatot érvényesíteni és nem is vonatkozik rá a 45 napos előzetes bejelentési kötelezettség.
A kamatjátékban azonban kevesebb a trükközési lehetőség, mint a különféle díjakban. Ha egy szolgáltatás extra díjazását megtiltják, akkor a tapasztalatok szerint megjelenik egy díj valahol máshol. Megemelkedhetnek a tételek például olyan szolgáltatások esetén, mint a minden vásárlásra kiterjedő év végi beszámoló vagy a papíralapú elszámolás. Külön terület a külföldi kártyatranzakcióké: a bankok nemcsak hogy általában növelik az ilyen szolgáltatások díját, hanem ki is terjesztik az értelmezési körüket. Eddig a külföldi online-kereskedőknél eszközölt vásárlások, illetve az olyan országokban intézettek, ahol dollárral is lehet fizetni, általában mentesek voltak a külföldi díjaktól. Mára azonban olyan nagy bankok, mint a Citi vagy a Bank America 3 százalékos extra díjjal sújtanak minden külföldi tranzakciót, akkor is, ha a fizetés dollárban történik.
Sokat foghatnak a kibocsátók a jutalmakon, illetve visszatérítéseken is. Arra is van már példa, hogy aki késedelmesen fizet, az elveszíti a jutalompontjait és csak külön díj ellenében állíthatja azokat vissza, de vélhetőleg egyre több kibocsátó folyamodik az egyszerűbb eszközökhöz, amikor takarékoskodni akar majd: ilyen lehet, hogy megkurtítják a jutalom beváltási idejét, megemelik annak díját vagy felső határt szabnak a jutalmak, illetve készpénzes visszatérítések elérhető összegének.
