Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A harmadik, de főleg a negyedik negyedév adatai alapján valóban elmondható, hogy a hazai biztosítási piac túl van a válságon?
- A válság kapcsán nemrégiben egy konferencián azt mondtam: a vihar szemében vagyunk. Bár a biztosítók Magyarországon jóval válságállóbbnak bizonyultak a bankoknál, tízévnyi folyamatos növekedés után 2008-ban enyhén csökkent a biztosítási ágazat bevétele és a tendencia 2009-ben is folytatódott. Tavaly jelentős átrendeződések zajlottak a piacon attól függően, hogy ki milyen megoldásokat talált a pénzügyi válság hatásainak kezelésére. Azt azonban nem állítanám, hogy túljutottunk a válságon, csupán az első szakasz zárult le.
- Az év elején, amikor tömegesek voltak a visszavásárlások, ennél kedvezőtlenebb évre számítottak?
- Ahol abszolút értelemben is nagy a visszaesés, az az életbiztosítások piaca. Ez a terület is két részre bontható: a folyamatos és az egyszeri díjas konstrukciókra. Utóbbinál valóban drasztikus csökkenés volt tapasztalható, ami annak tudható be, hogy ezek jellemzően befektetéshez kötött termékek, amelyeket a válság igen komolyan érintett. Kétségtelen, hogy az év elején többen mondták fel a lejárati idő előtt biztosításukat, hogy pénzhez jussanak, és a tőkepiaci turbulencia miatt is sokan elfordultak a unit-linked konstrukcióktól. Nehéz megjósolni, hogy ez a piac mikor térhet magához, de 2011 előtt nem számítok komoly fellendülésre. A folyamatos díjfizetésű életbiztosítások volumene is csökken, mivel az új eladások nem képesek pótolni a megszűnő szerződéseket. Itt azonban a vártnál kisebb a visszaesés, mivel a társaságok olyan innovatív fejlesztésekkel jelentek meg (például munkanélküliség elleni biztosítás), amelyek képesek voltak követni az ügyfelek változó igényeit.
Bár Magyarországon szinte az összes jelentős biztosító megtalálható leányvállalatán vagy fióktelepén keresztül, a piac a biztosítási kultúra fejletlensége miatt korántsem nevezhető telítettnek. Ezért úgy gondolom, hogy egy - várhatóan két-három éves - konszolidációs időszakot követően újra növekedés várható az ágazatban, mivel Magyarország még mindig az alulbiztosított országok közé tartozik. Egy fejletlen piac jellemző módon kezdetben jellemzően a nem élet üzletágban mutat növekedést, és csak ezután jön az életbiztosítás. Közép- és Kelet-Európa viszont mind a két üzletágban hatalmas lemaradásban van a fejlett országokhoz képest, van tehát lehetőség a növekedésre.
- Ön azt szokta mondani, hogy a biztosítást nem veszik, hanem eladják. Ez lehet az oka annak, hogy több kollégájának reményei ellenére a válság nyomán nem kerülhettek előtérbe a kockázati életbiztosítások?
- Ez a mondás arra vonatkozik, hogy maguknak a piaci szereplőknek is sokat kell tenniük azért, hogy az életbiztosítási piac újból magához térjen. Az alkuszoknak és az ügynököknek pontosan fel kell mérniük, hogy mire van az ügyfeleknek szükségük, a társaságoknak pedig innovációval követniük kell azt. Ma már nem lehet csak hozamígéretekkel bármit eladni a piacon, az emberek megtakarításaiért sok szereplő verseng. Amiben egy életbiztosítás több, mint egy "átlagos" befektetés, az pontosan a kockázati elem.
- Ennek kapcsán: mennyire támogatja a Mabisz azt a kormányzati szándékot, hogy alaposabban szabályozzák az ügynökök, alkuszok tevékenységét? Milyen feltételeken kellene az ön személyes véleménye szerint változtatni?
- Az elmúlt években a pénzügyi szektorban tapasztalható erősödő versenyben mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban megfigyelhető volt a közvetítői szféra súlyának erőteljes növekedése. A Mabisz azon az állásponton van, hogy az új szabályozás előírásai miatt jóval egységesebb képet mutat majd az ügynökállomány mind végzettség, mind felkészültség terén. Ez kölcsönösen előnyös lesz a biztosítók és az ügyfelek számára. A biztosítók megszabadulhatnak az olyan ügynököktől, akik sokszor az ügyfelek érdekeivel nem törődve, pusztán a jutalékra hajtva a nem megfelelő konstrukciókat adták el. Az "átforgatós" rendszer felszámolása a biztosítónak is előnyös lesz, hiszen nem kell kétszer fizetnie a kezdeti magas jutalékot. A fogyasztók pedig azért lesznek előnyös helyzetben, mert sokkal átláthatóbbak lesznek számukra a lehetséges pénzügyi konstrukciók.
- Nem okozhat gondot, hogy a jogszabályalkotók elsősorban a hitelügynököket szabályoznák? Mennyire tud(ott) a szövetség a vita során a terület speciális viszonyaival érvelni?
- Vita nem a Mabisz és a kormányzat között volt, mivel a biztosítási ügynökök tevékenységének szabályozása jóval előrébb jár a többi pénzügyi szolgáltatóénál. Elég, ha csak az ügynökregiszterre és kötelező iskolai végzettségre gondolunk. Ilyen értelemben mi csak üdvözölni tudjuk, ha a pénzügyi közvetítésre vonatkozó szabályok "szektorsemlegessé" válnak.
- Összességében hogyan látja, milyen szintű a biztosítók vagy a Mabisz érdekérvényesítő képessége?
- Van mit javítani ezen a területen. Ahhoz képest, hogy a biztosítási ágazat különféle tartalékainak fedezetéül szolgáló befektetések, illetve a saját eszközök együttes állománya az éves GDP több mint hét százalékát teszi ki, s az ágazat közel 26 ezer embernek ad munkát és különféle adók formájában százmilliárd forint feletti összeget fizet be az államkasszába, úgy érzem: a kormányzat időnként meglepően könnyedén lép át az érveinken. Ez történt a kgfb-törvény megalkotásakor és a megtakarításokra vonatkozó adókedvezmények kialakításakor is. Éppen ezért a jövőben az érdekeit sokkal erőteljesebben védő, ha úgy tetszik, "harcosabb" Mabiszra lesz szükség.
- Azt nyilatkozta: ha a szakma hamarabb tudta volna megalkotni a teljesköltségmutató (tkm)-szabályozást, akkor talán nem került volna sor az adókedvezmény végleges eltörlésére, illetve a biztosítások diszpreferálására a kamatadó kapcsán. Komolyan gondolja, hogy itt csak a lobbierő hiányzott?
- A tkm éppen azt mutatta volna meg az ügyfeleknek, hogy az életbiztosítások egyenlő feltételek esetén más befektetési formákkal szemben is versenyképesek. Azonban sajnálattal tapasztaltuk, hogy Magyarországon nem egyenlők a feltételek: a kormányzat egyszerűen kihagyta a hosszú távú megtakarításokat ösztönző kamatadó-kedvezményből az egyszeri díjas életbiztosításokat, ezért ezek a termékek 2010-től versenyhátrányba kerültek. Az adókedvezmények megszüntetése nagyon negatív üzenet a kormányzat részéről, hiszen ezeknek a megtakarításoknak a jelentős része magyar állampapírokba kerül, így az ország finanszírozásában is komoly szerepet töltenek be. A politikusok és a jogalkotók azonban nemes egyszerűséggel lesöpörték az érveinket az asztalról. Ezért az Alkotmánybírósághoz fordulunk, mert megítélésünk szerint súlyosan diszkriminatív, ahogy a jogszabályban a befektetések típusa szerint különbséget tesznek.
- Hogyan tud majd megbirkózni a versenyhátránnyal az életbiztosítási piac?
- Egyes becslések szerint 2008-ban a közel 3,25 millió kezelt szerződés után 805 ezer állampolgár élt a biztosítási adókedvezmény lehetőségével, ez az összeg mintegy 20 milliárd forintra rúgott. Az, hogy a már korábban jelentősen megkurtított kedvezmények ellenére ennyien vették igénybe az adókedvezményt, azt mutatja, hogy az életbiztosítás az állampolgárok egyik kiemelt és kedvelt hosszú távú megtakarítási formája. A jövedelemkorlát és a 100 ezer forintos éves plafon miatt az igénybevétel évről évre csökkent ugyan, az adókedvezmény mégis nyomós érvként szerepelt az életbiztosítások mellett. Bár megvonása nem szünteti meg a biztosítás intézményének szükségességét, azonnali hatásként nagy valószínűséggel az új biztosításkötések csökkenéséhez fog vezetni. A legnagyobb problémát mégis az okozhatja, hogy az intézkedés hatására pont azok a fiatalabb, az öngondoskodás jelentőségét felismerő emberek fordulhatnak el ettől a lehetőségtől, akiknek a jövőben véleményformáló szerepük lesz, akik a következő 30-40 évben eltartják a társadalmat. Meggyőződésem, hogy - adókedvezménnyel vagy anélkül - a hazai lakosság a jövőbeli pénzügyi és szociális gondoskodásra vonatkozó kilátásait illetően csak önmagára számíthat. Az öngondoskodás ma még inkább elengedhetetlen, mint bármikor. Ennek jelentőségét a közép-európai régió valamennyi országában felismerték, Romániában például az összes életbiztosítás hozama adómentes, Csehországban pedig nemcsak a magánszemélyek
életbiztosítási befizetéseit támogatják, hanem a vállalatok hozzájárulását is a munkavállalók életbiztosításához.
- Látva, hogy a politika és a GVH figyelme most a pénzügyi szektor megrendszabályozásának irányába fordul, mennyire tarthat a szakma attól, hogy a hitelintézetek után a biztosítók is "terítékre" kerülnek? Mennyire segíthet az, hogy szemmel láthatóan a biztosítók sokkal inkább hajlanak az önszabályozásra, mint a hitelintézetek?
- Magyarországra általában is jellemző, hogy hiába vannak törvények, nem tartják be őket, hanem a kiskapukat keresik. Az, hogy az ellenőrző hatóságok komolyan veszik a törvények betartatását, a piaci szereplők és az ügyfelek számára egyaránt előnyös lehet. Vannak azonban olyan területek, ahol önszabályozással lényegesen jobb eredményeket lehet elérni, mint a rugalmatlan és merev törvényekkel. Ilyen volt például az életbiztosítások összehasonlítását lehetővé tevő tkm megalkotása is.
- Közel háromnegyed éve vezeti a Mabiszt. Milyen feladatok állnak még a szövetség előtt és mivel elégedett?
- Amivel feltétlenül elégedett vagyok, hogy többéves előkészítést követően 2010. január 4-ével közmegegyezéssel sikerült bevezetnünk a teljesköltség-mutatót. Ez rendkívül jelentős lépés, és megmutatta, hogy az ágazat képes a pillanatnyi érdekeit félretéve egy közös ügy mögött egységesen felsorakozni. Ez erőt adhat az előttünk álló feladatokhoz: még nem adtuk fel a harcot az életbiztosítások adókedvezményéért, illetve számos ponton finomításra szorul a kgfb-törvény végrehajtási rendelete is, ahol már dolgozunk a saját javaslatainkon. A magán-nyugdíjpénztári rendszer változtatásával kapcsolatban is komoly feladatok várnak ránk, hiszen a pénztárak mögött nagyobbrészt a Mabisz tagjai állnak.ó
