Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magán-nyugdíjpénztári portfóliókat a korábbi években konzervatív eszközösszetétel jellemezte, a tagok megtakarításának 70-80 százalékát hazai állampapírokba fektették. A 2007-től opcionálisan, 2009 elejétől pedig kötelezően bevezetendő választható portfóliós rendszer (vpr) következtében a pénztári portfólió tavaly - talán éppen a legkedvezőtlenebb időszakban - jelentősen átrendeződött. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szerint a kedvezőtlen tőkepiaci környezet a választható portfóliós rendszer működésének több, szabályozási eredetű hiányosságból fakadó kockázatára világított rá. A vpr ugyanis elvileg növeli a hosszú távon várható átlagos hozamot, de destabilizálja a vagyont, a pénztári tagok közötti jelentős mértékű és véletlenszerű vagyon-újraelosztással fenyegetve. A szabályozás rugalmatlansága az elmúlt évet is jellemző, turbulens piaci folyamatok idején jelentősen korlátozza a pénztárak mozgásterét. A felügyelet szakemberei úgy vélik, a tagságot jellemző passzivitásból szükségszerű a kényszerű besorolás, de a tagok döntő hányadának növekedési portfólióba "terelésének" indokoltsága kérdéses. A növekedési portfólió esetében előírt 40 százalékos minimális részvényhányad olyan mértékű volatilitást feltételez, amelynek reális értékelése és ésszerű kezelése nem szakmai pénztártagtól nem feltétlenül várható el. A pénzügyi válság okozta negatív hatásokat átmenetileg tompítja a törvényben meghatározott eszközlimitek elérésére adott határidő 2011-ig, illetve a tagok 2009-ben esedékes átsorolására vonatkozó határidő 2010-re történő elhalasztása. A PSZÁF ezzel együtt a vpr-szabályozás újragondolását tartaná szükségesnek.
Tény ugyanis - mint a felügyeleti kockázati jelentésben megállapítják -, hogy a pénztári megtakarításokon elszenvedett veszteségek következtében jelentősen nőtt a nyugdíjkorhatár közelében lévő magán-nyugdíjpénztári tagok hátránya a kizárólag az állami nyugdíjrendszerbe fizetőkkel szemben.
A PSZÁF elégedetlen az ebben az évben már működő elszámolóegység alapú nyilvántartással (unit) is. Bár az mindenképpen előny, hogy az új rendszer áttekinthetőbbé teszi a szektor, illetve az egyes szolgáltatók hozamteljesítményét, de a napi rendszerességgel nyilvánosságra hozott árfolyamok - a nyugdíj jellegű megtakarítások hosszú futamidejével ellentétben - a szolgáltatók rövid távú hozamteljesítményét hangsúlyozza. Ez pedig a tagokat előnytelen döntésekre is sarkallhatja.
A felügyeleti jelentésből azonban úgy tűnik, igazi rizikót maga az önkéntes pénztári szektor hordozhat. A pénzügyi és gazdasági válság hatásaként növekvő keresleti kockázat ugyanis ezen a területen igen hangsúlyosan jelentkezik. A csökkenő foglalkoztatottság a jövedelmi helyzet romlásán keresztül az öngondoskodási hajlandóság csökkenését, a munkahelyek elvesztésével pedig a munkáltatók által befizetett hozzájárulások visszaesését eredményezheti. A keresleti kockázatot tovább növelik a béren kívüli juttatások megadóztatására, illetve az adókedvezmények csökkentésére vonatkozó kormányzati elképzelések. Az önkéntes pénztári termékek döntően a kormányzati preferenciát kifejező, megkülönböztetett adópolitikai státusnak köszönhetik vonzerejüket. Ennek megszűnése a munkáltatók jelentős hányadát a kapcsolódó juttatások megszüntetésére vagy a munkavállaló rendelkezésére álló keret csökkentésére ösztönözheti. Mint tehát a PSZÁF megállapítja: az önkéntes pénztári szolgáltatók a megtakarítások gyorsuló kiáramlása mellett a nem fizető tagok számának növekedésével is kénytelenek számolni. Az önkéntes nyugdíjpénztárak tavaly az előző évinél sokkal több, közel 305 ezer olyan tagot tartottak nyilván, akik semmilyen tagdíjat nem fizettek.
