Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legnagyobb forgalmat lebonyolító online-alkuszok adataiból egyértelműen kitűnik, hogy hosszú évek óta most először nem csupán az ár számít a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások megválasztásakor. Papp Lajos, a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ) elnöke szerint az új biztosító kiválasztása során a biztosítót váltók közel negyven százaléka nem a legolcsóbb elérhető ajánlatot adó biztosítóval köt új szerződést. A szakemberek szerint ebben nyilvánvalóan szerepe van a MÁV ÁBE idei csődjének, amelynek során az ügyfelek első ízben szerezhettek negatív tapasztalatot. Eddig az autósok a kötelezőt jobbára adónak fogták fel, amely kapcsán a döntésükben egyáltalán nem játszott szerepet az, hogy milyen a szolgáltatása annak a biztosítónak, amelyikkel szerződnek - káresemény bekövetkeztekor ugyanis a biztosítóval a károsult került kapcsolatba, nem a károkozó.
A mostani helyzet ugyanakkor előremutató, hiszen a biztosító szolgáltatása is egyre fontosabbá válik. Érdekes, hogy a kgfb-szabályozás napirenden lévő változtatásakor a Pénzügyminisztérium - érvelése szerint biztosítói kérésre - vita tárgyává tette, hogy vezessék-e be kötelező jelleggel az úgynevezett direkbiztosítás intézményét, amikor a vétlen autós saját kgfb-biztosítóján keresztül intézhetné a kárt. Bravik Attila, a CLB Biztosítási Alkusz igazgatója szerint csak ez a módszer eredményezheti azt, hogy az üzembentartó ne kizárólag a díj alapján válasszon. Persze - teszi hozzá a szakember - ezt meg kell előznie annak a folyamatnak, hogy a biztosítók képesek legyenek elszámolni egymással, aminek feltétele egyfajta kárrendezési standardizáció, amely a biztosítók önszabályozásán vagy hatóságilag előírva oldható meg.
Fontos megemlíteni, hogy a piac három jelentős társasága - az Allianz, a Generali és az Uniqa - korábban már megállapodott a most bevezetni kívánt szolgáltatást rejtő úgynevezett aktív kárrendezésről, ennek alapján egymás kárait rendezni is tudják. A piac több más szereplője szerint ugyanakkor ebből a megállapodásból is látszik, hogy a jelenlegi helyzetben ez bizony meglehetősen egyoldalú megállapodás lenne. Ahogy azt Flambich Gábor, a Signal Biztosító szakembere elmondta: a kisebb biztosítók véleménye szerint a piacvezetők még mindig túl erősek ahhoz, hogy ne általában a piac, hanem ők határozzák meg a rendszer működését, amivel a szolgáltatással egyre csökkenő piaci pozíciójukat próbálják védeni.
Így ugyanis már nemcsak a casco-javításon keresztül tudják a szervizeket és egyben az évközi biztosításértékesítés zömét magukhoz kötni, hanem a gépjármű-felelősségbiztosítási károk esetén is, mivel azzal a biztosítóval kerül kapcsolatba a szerviz, amellyel az ügyfél szerződésben áll. Csergőffy Tibor, az OTP Garancia Biztosító gépjármű-biztosítási főosztályvezetője arra emlékezet, hogy a direkt kárrendezés olyan országokban működik jól, ahol a piac mérete és annak koncentráltsága bevezetését elkerülhetetlenné tette. Ezen országokban az ország mérete miatt nem lehet annyi egymással párhuzamosan működő kárrendezési hálózatot fenntartani, ahány biztosító a piacon működik. Kaszab Attila, a K&H Biztosító nem életbiztosítási üzletágának vezetője szerint a magyar piacra nem mondható el, hogy viszonylag kiegyenlített piaci részesedéssel bírnának a társaságok, ez pedig a direkt kárrendezés ellen hat. Tóth Sándor, a Köbe értékesítési vezetője "odaszúr" a piacot jelenleg uraló biztosítónak, amikor azt hangsúlyozza, hogy akkor lesz létjogosultsága a megoldásnak, ha a magyar biztosítási piacon a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező biztosító piaci része nem haladja meg a 15 százalékot. Ez Tóth szerint még két-három év - feltéve, ha marad a díjverseny.
A Magyar Posta Biztosító álláspontja szerint a jelenlegi piaci helyzetben nem támogatható az elképzelés az eltérő javítói óradíjak és - nem kis részben - az eltérő biztosítói célszegmensek miatt. Az Union Biztosító azért nem támogatja az elképzelést, mivel saját kárrendezési gyakorlatát minden szempontból megfelelőnek tartja. Az aktív kárrendezés szerintük inkább "marketingfogás". Csikós Dániel, a Genertel vezérigazgatója új elemet visz a vitába: szerinte a direkt (aktív) kárrendezésnek akkor van létjogosultsága, ha a károsultak nem tudják megfelelően érvényesíteni a jogaikat, illetve követelésüket a károkozó biztosítójával szemben. A MÁV ÁBE megszűnésével a szakember szerint sokat javult a helyzet, remélhetően a jövőben nem lesz szükség a hasonló ötletek felvetésére.
Az aktív kárrendezést folytatók véleményét fogalmazza meg Hoványi Sándor, az Allianz Hungária gépjárműüzletág-igazgatója, amikor arról beszél, hogy ez a megoldás lenne az ideális az ügyfelek számára, ugyanis minden ügyfél olyan szolgáltatást kapna, amilyet ő maga választott. Jákfalvi Zoltán, a Generali gépjárműüzletág-igazgatója szerint csak ez a technika oldaná meg azt a problémá, hogy ma egyedül a szerződő ügyfélnek biztosít a törvény választási lehetőséget a különböző biztosítók között, azonban a károsult ügyfél arra kényszerül, hogy egy általa adott esetben nem kívánt kárrendezési szolgáltatási minőséget fogadjon el. Papp Lajos szerint a károsultak védelme ilyen konstrukcióban sokkal biztosabban érvényesült.
