Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar biztosítási piacon egyre élesebb a vita: milyen mutatószámok alapján mérjék a teljesítményeket. Akadnak, akik a díjbevételre, mások az új üzletek értékére esküsznek. Utóbbi oldalán jobbára életbiztosítói képviselők sorakoznak fel. A kétkedők táborába tartozik Filvig István, a Signal Biztosító elnök-vezérigazgatója, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) soros elnöke is. Szerinte ugyanis az új üzlet mellett van lejárat, visszavásárlás, törlés, s ezek rontják a díjat. Mátyás-Kollár Gabriella, az Aegon életbiztosítási és kockázatelbírálási igazgatója szerint mindkét mutató használható információkat szolgáltat a társaságok teljesítményéről. A tradicionális, nagy portfólióval és sok termékkel rendelkező biztosítóknál - ahol a már megkötött szerződések is lényeges részt képviselnek - mindenképpen fontos a díjbevételi mutató. Érdemes ugyanakkor figyelemmel követni a társaságok állománymegtartási adatait is, különösen az egyszeri díjas unit-linked-konstrukciók utóbbi évekbeli felfutását követően. Hasonlóan köztes álláspontot foglal el a kérdésben Ugyan Tibor, a Groupama Biztosító ügyvezető igazgatója: szerinte az új szerződések dinamikája adja meg egy biztosító fejlődését, azonban fontos lenne inkább azt nézni, hogy mennyi az új szerzésből az egyszeri, illetve a rendszeres díjas állomány. A biztosítók stabilitását ugyanis - hívja fel a figyelmet a szakember - a rendszeres díjú állomány növekedése adja meg. Az új üzletek volumene és éven belüli dinamikája önmagában nem elég a valós teljesítmény kimutatására, ezen adatok mellett ugyanolyan jelentőséggel bírnak a törlési és visszavásárlási mutatók, amelyeket a biztosítók folyamatosan mérnek és alakulásukat rendszeresen figyelemmel kísérik - hangsúlyozza Zolnay Judit, az Aviva Biztosító vezérigazgató-helyettese.
A másik oldal véleményét adja vissza Veres Endre, az Axa Biztosító termékstratégiai igazgatója. Szerinte a hazai biztosítók jelentősségét a növekedési potenciál adja. Fontos tehát a biztosítók növekedési képességének mérése, amit az új üzlet fejez ki legjobban. Ennek értékelése azonban sokkal nehezebb, mint a szokásos díjbevétel/vagyon/kár/pénzügyi eredmény mérése és összehasonlítása - hívja fel a figyelmet a szakember. Kuruc Péter, a K&H Biztosító élet üzletágának igazgatója további érvekkel szolgál. Szerinte egy életbiztosító nagyságának, piaci méretének meghatározásakor a díjbevétel csak egy, bár valóban fontos szempont. Ezzel a mutatóval azonban csak azt tudjuk mérni, hogy mennyi díj folyik be az adott időszakban egy biztosítóhoz. Mivel az életbiztosítások nagy többsége napjainkban hosszú távú megtakarítás, a legfontosabb mutató az, hogy a biztosító mekkora vagyont kezel. A változásban érdemes megkülönböztetni az ügyfelek által eszközölt hatásokat (díjbefizetés, tőkekivonás), valamint a piaci hatásokat (a befektetett eszközökön elért hozam). Hasonlóan a kezelt vagyon mérését helyezné előtérbe Kovács Zsolt, az ING Biztosító vezérigazgató-helyettese is. A szakember épp az eseti díjas befizetések példájával érvel: szerinte ugyanis megtévesztő lehet, hogy az a vagyon is megjelenik a díjbevétel soron, amelyet januárban fizetnek be és március közepén kivonják a biztosítóból.
A Mabisz hosszú vita után immár nyilvánosan közöl olyan adatokat is, ahol az egyszeri díjas életbiztosítások 1/10 értéken kerülnek be a nyilvántartásba. Az viszont épp a fenti példából kiindulva kérdéses, hogy valóban "kerestek-e" ennyit ezeken a kvázibiztosításokon a társaságok. Filvig István arra figyelmeztet, ezek csak statisztikai számok és ezért nem mutatnak valós, csak egy lehetséges képet a lehetséges eredményekről. Kuruc Péter szerint a korrigált piaci részesedés kiszámítása csak a piaci részesedések változását "tompítja", a 10 százalékos figyelembevételi szint megszokáson alapul, azonban az egyszeri díjas biztosítások értéke egy-egy biztosító esetében eltérő lehet. Zolnay Judit is elismeri, nehéz megbecsülni ezen biztosítások hosszú távú értékét. Kozek András, az Allianz Hungária vezérigazgató-helyettese úgy gondolja, a 10 százalékos egyszeri eseti díjat figyelembe vevő számítás valójában egy gyorsabban forgó egyszeri díjas portfóliót feltételező közelítés. Amennyiben ez a gyorsabb forgási sebesség összpiaci tendencia, ez a fajta számbavétel tisztábban mutathatja meg, hogy valójában melyik szereplő milyen mértékben részesedik az ügyfelek megtakarításaiból.
