Lényegében a világ minden tájára vállalnak kockázatot a hazai hitelbiztosítási piac cégei. A kivételt legfeljebb a háborús övezetek jelentik, a világ többi országába lehet biztosítással fedezni a szállítást, az ügyfélnek legfeljebb azt kell tudomásul vennie, hogy az átlagosnál lényegesen szigorúbbak a feltételek - mondja Vanek Balázs, az Atradius magyarországi képviseletének vezetője. Szakács Tibor, a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) vezérigazgatója szerint társaságuk jelenleg 140 országot tart nyilván elfogadottként: ezen országokba lényegében zökkenőmentesen lehet megkötni az exporthitel-biztosítást. Kárpáti Gábor, a Coface hitelbiztosítási üzletágvezetője szerint sokkal szigorúbb feltételekkel kell szembenéznie annak a cégnek, amely valamely közép-afrikai országba szállít, ám szerinte a korábbi tapasztalatok szerint nem kell olyan messzire menni, ha az ember az átlagosnál nagyobb kockázatot keres. A társaság például Albániát és a legutóbbi időkig Bosznia-Hercegovinát is igen óvatosan kezelte.
A hitelbiztosítást eredetileg épp az export védelmére találták ki: amíg a hazai piaci viszonyok, jogi lehetőségek között egy cégtől elvárható, hogy jogos követeléseinek behajtása érdekében eljárjon, addig egy határon átnyúló ügylet esetében ennek számos akadálya van: a helyi viszonyok ismeretének hiánya, jogérvényesítési tapasztalatlanság. Mindennek ellenére ma inkább a belföldi hitelbiztosítás a keresettebb, az exporthitel-biztosítási piacra csendes növekedés, sőt egyesek szerint stagnálás jellemző. Zárda Olivér, az Euler-Hermes Hitelbiztosító igazgatósági tagja szerint az EU korábban csatlakozott tagállamainak területére irányuló export nagyjából változatlan. Románia és Bulgária csatlakozását követően nőtt az ezen országokba irányuló kivitel - ezzel párhuzamosan a biztosítási igények is nőttek ezen relációkban. Ami több biztosítónál is jól tetten érhető, az az orosz és ukrán relációban tapasztalható növekedés.
A hazai cégek megbízásait a hitelbiztosítók külföldi partnerek segítségével intézik. A hazánkban megtelepedett hitelbiztosítók elsősorban saját globális hálózatukat, illetve a globális és helyi céginformációs adatbázisokat használják arra, hogy egy-egy vevőről információt szerezzenek be. Szinte valamennyi cég időről időre globális és helyi értékeléseket is készít egy-egy ország hitelbiztosítási kockázatairól, ezek a kutatások adják az alapját annak, hogy mekkora a kockázatvállalási díj. A hitelbiztosítók által minősített cégek száma folyamatosan növekszik, a globális hálózatoknak köszönhetően az adatbázis mindenhonnan bővíthető. Így - bár például a lengyel cégeket a lengyel leánycég szakértői monitorozzák - akár a magyar hitelbiztosító is küldhet a rendszerbe figyelmeztetést, ha épp hazai partnerének nem fizet az adott lengyel vállalkozás. A (nem)fizetési probléma tehát igen hamar a cég összes szállítójának tudomására jut.
A cégeknek az exporthitel-biztosítás esetén átlagosan 40 százalékkal magasabb díjjal kell számolniuk a vevőlimit-lekérések esetében, maga a biztosítás díja ugyanakkor nem mutat számottevő különbséget a két biztosítási forma között - tájékoztattak a társaságok.
