Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyelőre jórészt csak a multinacionális cégek fogadják meg a követeléskezelők azon tanácsát, hogy a lejárt követelések esetében szinte azonnal küldjék ki a fizetésre figyelmeztető levelet. A Coface számításai szerint az ezt megfogadó cégek aránya nem több, mint 25 százalék. A már hitelbiztosítással rendelkező cégek esetében ugyanakkor ez az arány már közelít a 100 százalékhoz. Győrfi Attila az Euler-Hermes adatait idézi, amelyek szerint partnereik döntő többsége a követelés lejárta után maximum öt napon belül elküldi felszólító levelét.
Sokkal keményebb dió a szállítások leállítása. Miközben az Euler-Hermes szakembere arra hívja fel a figyelmet, hogy a szállítás leállításával rövid távon sem veszít az adott ügyfél, hiszen idejében ki tud szállni azon vevői kapcsolatokból, amelyek bukása előrevetíthető, addig a Coface-nál óvatosabban kezelik az ilyen ügyeiket. Felmérik, hogy rövid távon a biztosított piacvesztéséhez vezethet-e, vagy esetleg jobb neki, hogy kontrollált körülmények között bevállalja a szállítást, esetleg magasabb önrésszel. "A mai helyzetben az ügyfelekkel együtt kifejezetten keressük a kreatívabb megoldásokat" - mondja Mikael. C. Szabo országigazgató. A legfőbb probléma az, hogy a magyar cégekre nem jellemző az összefogás ilyen helyzetekben, és hivatalos adóslista sem áll rendelkezésre, amelyből a cégek tájékozódni tudnának. Természetesen a Coface sem tagadja, hogy a rövid távú piacvesztés még mindig kisebb veszteséget jelent, mint ha a cég tovább szállít és utána bennragad.
Attól függ, hogy mennyire jók az érveink a limit megszüntetése mellett - mondja Vanek Balázs, az Atradius hitelbiztosító ügyvezető igazgatója arról, milyen arányban sikerül az ügyfelet meggyőzniük, hogy érdemesebb lenne kiszállni az adott ügyletből. A fő gond - állítja Felfalusi Péter - az, hogy a magyar cégek továbbra is elfogadják, ha ügyfelük rendre rendkívül hosszú ideig nem fizeti ki a lejárt számláit. A magyar cégek döntő része csak az esedékesség után 90-180 nappal ébred, noha Nyugat-Európában általános az a vélekedés, hogy a 90 napnál régebbi követelés esetében nincs komoly remény a számla ellenértékének egészben történő behajtására - figyelmeztet az Intrum ügyvezetője. Nehezen értelmezhető ugyanakkor, hogy az Euler-Hermes adatai szerint a magyar cégek 27 százaléka csak az értékesítést követően állapodik meg a fizetési feltételekben, így egyszerűen nincs is mód arra, hogy bárki is joggal léphessen fel a késedelmes fizetés miatt.
Magyarországon az átlagos fizetési idő ma már száz nap körül van. Ábrahám Katalin szerint havonta akár 5 százalékot csökkenhet a behajtás esélye, míg az éven túli követelések esetén a behajtási esély már csupán 15-20 százalékos. Arra a felvetésre, hogy maguk a követeléskezelők mennyiben járulnak hozzá a határidők további nyúlásához azzal, hogy lényegében bármilyen lejárt követelést átvesznek, Győrfi Attila arra hivatkozik, hogy a cégek díjpolitikája megfelelő távoltartó erő: a követelés kora az árban (a sikerdíj mértékében) is visszatükröződik - ha a behajtás sikeressége nem lenne elég elrettentő. Felfalusi Péter szerint a díjtábla felső végén, a 90-120 napos követelések esetén a cég által elkért sikerdíj mértéke akár a behajtott követelés 25 százalékára is rúghat. A hitelbiztosítók és a követeléskezelő cégek természetesen törekszenek a 60 napos szerződések meghonosítására - a biztosított követeléseket legkésőbb a 60. napon a cégek mindenképp átveszik kezelésre -, ám azt is meg kell érteni, hogy a cégek is a piacról élnek, ezért még mindig sok 90 napos szerződésük van. A partner ilyenkor természetesen megfelelően tájékoztatva van arról, hogy az idő múlásával jelentősen csökken a követelés behajthatósága.
