Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Márciusban bruttó 31,3 milliárd fontra rúgott az Egyesült Királyságban az új jelzáloghitelek összértéke – derült ki az ország lakáscélú jelzálog-hitelezőinek 98 százalékát tömörítő Council of Mortgage Lenders (CML) áprilisi jelentéséből. Ez 22 százalékkal több a februárinál és 10 százalékkal az egy évvel korábbinál – a CML igazgatója, Michael Coogan azonban mindenekelőtt azt emelte ki, hogy márciusban még soha egyetlen évben sem értek el ekkora összeget. Az persze kérdéses – tette hozzá kommentárjában Coogan –, hogy az emelkedő kamatok mellett meddig folytatódhat ez a trend, de a CML ezzel együtt arra számít, hogy az idén az abszolút rekordot jelentő 360 milliárd fontot is eléri majd az újonnan kihelyezett jelzáloghitelek összege. A kamatfélelmeket a friss hitelfelvételek alakulása is mutatja: az utóbbi hónapokban taroltak a fix kamatozású lehetőségek. Februárban például az először jelzáloghitelért folyamodók 87 százaléka választott ilyet – így már az összes lakásvásárlási céllal felvett hitel 76 százaléka fix kamattal fut.
Ezeknek az átlagos kamata februárban 5,34 százalék volt, míg a változó kamatozásúaknál 5,68 százalékot ért el (az alapkamat az idén januárban 5,25 százalékra emelkedett, a Bank of England épp ma tart kamatdöntő ülést).
Ez idő tájt összesen 11,6 millió jelzálogkölcsönt tartanak nyilván az Egyesült Királyságban, összértékük meghaladja az ezermilliárd fontot. Ahol pedig ennyi pénzről van szó, ott szinte elkerülhetetlenül megjelennek azok, akik nem feltétlenül – vagy nem elsősorban – a lakásproblémáikat akarják megoldani ezen a piacon. Az utóbbi idők tapasztalatai alapján leginkább azok gondolják úgy, hogy ekkora summák között az övék igazán nem fog feltűnni, akik feketén, ne adj isten, bűnös módon szerzett pénzt akarnak kifehéríteni. A legegyszerűbb módszer az, hogy valaki egy kellemes hitellel megvesz valamilyen ingatlant – megteheti készpénzért is, ám az feltűnőbb –, akár a saját nevében, de biztosabb, ha valaki más identitását használva. Egy idő múlva ez az ingatlan ismét piacra kerül, a korábbi vételárnál jóval magasabbra árazva, ám így is gazdára talál. Ez a gazda valójában megegyezik az eladóval, csak éppen megint más bőrébe bújva (lehet persze strómant is használni, de az pluszköltséget jelent). Egy-egy ilyen tranzakcióval könnyedén legalizálni lehet néhány tízezer fontot és minél többször, minél több ügyletben csinálják meg, annál nehezebb megtalálni, honnan is származik az egésznek a forrása – mondta egy ilyen ügyekkel foglalkozó nyomozó a BBC-nek. Ehhez profi háttér is kell és meg is van: ingatlanügynökök, pénzügyi tanácsadók, könyvelők és jogászok serénykednek az ilyen ügyletek körül; természetesen csak kevesen lépik át a tisztesség határait, de ha egyszer egyet megtaláltak a fehérgalléros bűnözők – tette hozzá az illetékes –, akkor már a többiek is könnyen utánamennek. A technikákat se nehéz megtanulni, elég átvenni az e téren is fejlett egyesült államokbeli gyakorlatot: az FBI például nemrégiben buktatott le egy Georgia államban működő, ingatlanügynökökből, értékbecslőkből, jogászokból álló hálózatot, akik egy egyetemi adminisztrátortól szerezték meg nem kevés pénzért a diákok adatait további, kitalálható célú felhasználásra.
