Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Legalább két dologban egyetért a Magyarországon is vezető két kártyatársaság, a MasterCard és a Visa, az európai egységes fizetési övezet, a SEPA bankkártyás fizetésre vonatkozó szabályaival kapcsolatban. Az egyik az az öröm, hogy a brüsszeli szabályozók egyértelműen letették a voksot a chipes EMV szabvány használata mellett. Ezzel kapcsolatban persze érdekes, hogy a kártyacégek immár harmadszor tolják ki azt a határidőt, amikortól vizsgálat nélkül a kibocsátó bankot terheli a hamisításokból származó kár, ha a plasztikon nincs chip, de abban egyelőre erősnek tűnik az elhatározás, hogy 2008-ra az EU-n belül csak chipkártya fogadására alkalmas elfogadói hálózatok működhetnek majd.
A SEPA bankkártyás szabályai Magyarországot lényegében nem érintik majd. A szabályozás által kilőni „rendelt” helyi, nemzeti klíring/elszámolóközpontok (amelyek több nyugati országban, de például Szlovákiában is megtalálhatóak) helyett nálunk már ma is a MasterCard és a Visa végzi a bankközi tranzakciók zömének elszámolását és autorizálását. A fő gond ezekkel a nemzeti elszámolóházakkal, hogy jelentősen korlátozzák a más tagállamból érkező plasztikok használatát. A magyar turistának a legkézenfekvőbb példa erre Ausztria, ahol például a Billa áruházakban lehetetlen magyar bank által kibocsátott Maestro kártyával fizetni, noha a terminálon ott a nemzetközi logo. (A hírek szerint jövő januártól lejár az a kereskedőkkel kötött egyezség, amely lehetővé tette a külföldi kártyák kizárását.)
A most elrendelt változások eredményeként a belső, nemzeti kártyamárkáknak is leáldozott: bár vannak olyan országok (pl. Szlovénia), ahol a korábbi nemzeti brand ott marad majd a nemzetközi kártyalogó mellett, ám például Belgiumban úgy döntöttek, hogy az egységes európai fizetési rendszer kapcsán nincs szükség a jövőben a saját brandek használatára. A MasterCard álláspontja szerint hosszú távon – nyilván pusztán marketingszemponból – az egy márkás megoldás kommunikálható jobban, hatékonyabban.
A kommunikációval pedig elérkeztünk a két kártyacég közötti legnagyobb vitához. Míg a Visa egy új termékben, a V-pay-ben látja az új összeurópai kártyamárka megtestesülését, addig a MasterCard szerint nincs szükség külön márkára, hisz már van olyan (a kártyacégnél a Maestro), amely nemcsak a brüsszeli igényeket, hanem az ennél néhány téren (nemzetközi elfogadás, márkabizalom) még magasabb fogyasztói igényeket is kielégíti. Ahogy arról a MasterCardnál a NAPI Gazdaság kérdésére elmondták, egy átszabott termékkel/új branddel megfeleltek volna esetleg a brüsszeli igényeknek, de nem feltétlen a fogyasztóiaknak, hisz egy ideutazó amerikai kártyabirtokos is szeretné itt használni a kártyáját, sőt az európai kereskedő is szeretné azt elfogadni. Ezért a MasterCard azzal érvel, hogy mivel ügyfelei szerte a világon jelen vannak, egy tágabb igénynek megfelelő kártya az európaiaknak is bizonyosan megfelel majd.
Hogy a két kártyatársaság háborúja hova vezet, egyelőre még kérdéses. Az viszont jelzésértékű, hogy a legnagyobb hazai pénzintézet s a bankkártyapiacon messze legnagyobb OTP Bank úgy döntött, hogy bár az elfogadói hálózatát természetesen alkalmassá teszi a V-pay kártyák használatára, ám a maga kártyakibocsátási programjában kitart a Visa elektronikus környezetben használható fő terméke, a Visa Electron kártyák piacra dobása mellett.
