Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Állítólag a hazai bankok egy része egyelőre nem módosítja terveit, kiváró álláspontra helyezkednek: a megszorító csomag hatásait vizsgálják üzletmenetükre. Ön szerint is így van ez?
– Azt hiszem, minden bankban komolyan folyik a tervek átdolgozása. Elég legyen csak a szolidaritási adó hatásaira emlékeztetnem: ezt a többletterhet még ki kell gazdálkodni a bankadó mellett.
Emellett pedig – bár én is úgy vélem, hogy a jelenlegi helyzet államháztartási és nem gazdasági probléma – a terveket annak függvényében is módosítani kell majd, hogy a megszorítások miatt alaposan megváltozhatnak a lakosság bankolási szokásai.
– Egyes kollégái szerint ha a polgárok elfogadják azt, hogy átmeneti helyzetről van szó, nem változtatnak különösebben szokásaikon, sőt, egyesek szerint akár további hitelfelvétellel igyekeznek átvészelni a nehezebb hónapokat.
– Ebből a szempontból az én gondolkodásom kicsit régimódi. Szerintem igenis apadni fog a hitelfelvételi kedv, sőt arra is látok esélyt, hogy inkább a felhalmozási, megtakarítási oldal erősödik meg. Úgy vélem, tragédia nem lesz, sőt szerintem még jól is jöhet a bankoknak, hogy újra kell gondolni a számokat, a céltartalékolást, a kihelyezési politikát. A mostani hitelboomot már eddig is kísérték intő jelek – legyen elég csak a lízingcégekre utalnom –, úgyhogy korántsem biztos, hogy most nem tesz jót a bankoknak, ha a „több nap, mint kolbász” elven kell gondolkodniuk. Szerintem a bankároknak azzal kell számolniuk, hogy bár makroszinten a megszorítások után két évvel már fellendülés jöhet, de amíg ez a családokig eljut, az még további hosszú hónapokba telik. Ilyen kilátások mellett korántsem tartanám jó ötletnek, ha most a bankok komolyabb elemzés nélkül öntenék a polgárok nyakába a 6–24 hónapos fogyasztási és személyi hiteleket.
– Ön szerint fennáll annak a veszélye, hogy az egymással az ügyfelekért versenyző pénzintézetek most arra kényszerülhetnek, hogy a volumen fenntartása érdekében még tovább lazítsák a feltételeket?
– Én továbbra is úgy vélem, nem bankszerű az, ha valaki olyan üzletbe fog, amelynek megtérülése már az induláskor nagyon kétséges. Szerintem amit nem lehet megfinanszírozni, oda a jövőben sem fognak a bankok hiteleket kihelyezni. Ennek a változásnak már csak azért is el kell kezdődnie, mert a marzsok szűkülése miatt a kamatbevételekben arányosan szűkülni fog a kockázatviselő képesség. A bankok az eddigi marzscsökkenést a volumen növelése mellett az egységnyi munkára jutó működési költségeik visszafogásával igyekeztek ellensúlyozni, ám itt azért már nincs túl sok szabad hely. Az újonnan alapított bankfiókoktól rendkívül szűk idő elteltével profitot várnak el a tulajdonosok.
– Apropó fiókok. Ön szerint tényleg szükségszerű, hogy Magyarországon hét-nyolc bank is több, mint 100 egységből álló hálózatot üzemeltessen?
– Egyelőre úgy néz ki, ez a jó technika. Az ügyfél közelében kell lenni. Ám épp ez az, ami miatt úgy vélem, átalakulás vár a hazai pénzügyi közvetítésre: az eddigieknél sokkal rugalmasabb struktúrákra van szükség az ügyfelek igényeinek kielégítésére. Ennek kapcsán jó példának tartom például a K&H bankbiztosítási elkötelezettségét: látható, hogy a biztosítók könnyebben érnek el bizonyos ügyfeleket. Szerintem van létjogosultságuk azoknak a több hazai biztosító által megfogalmazott terveknek, hogy belépjenek a banki területre és hitelezni kezdjenek.
– A K&H számára ez azért nem jó hír, egyre több versenytárssal kell megküzdenie.
– Nekünk előnyt kell kovácsolnunk abból, hogy már kész struktúrákkal rendelkezünk: 160 egységből álló hálózatunk csak finomhangolásra szorul, a bankbiztosítás terén a legjobb teljesítményt nyújtjuk Magyarországon. Eljött tehát annak az ideje, hogy a mennyiség helyett a minőségre koncentráljunk. Meggyőződésem ugyanis, hogy a végső versenyben az a bank lesz a nyerő – és így jövedelmezősége szempontjából a tulajdonosai számára kielégítő teljesítményű –, amelyik a leghamarabb és legtöbbet tesz az ügyfelek elégedettségéért. Mentális változásra van szükség: nem szabad agresszívnak lenni, azt kell elérni, hogy az ügyfél jól érezze magát. Meg kell nézni: az élet ezt igazolja a szolgáltatói szektor minden ágában.
– Én mindezeket szívesen elfogadom, de ez rövid távon azért forgalom- és profitvesztéshez vezet. Hogyan adható ez be a tulajdonosoknak, akik a profit maximalizálásában érdekeltek?
– Tévedés, miszerint a tulajdonosok hajszolják bele a hazai bankokat, hogy rendre két számjeggyel túlszárnyalják előző évi eredményeiket. Sőt. Kicsit azt érzem, hogy itt sokszor jobban érvényesül a magyar virtus, a „majd mi megmutatjuk” szemlélet a tervek megfogalmazásakor. Annyira viszont egyik tulajdonos sem dőre, hogy ne fogadja el, ha a magyarországi leánybankja az általa vártnál is nagyobb nyereséget akar elérni. Ez a mostani helyzet talán visszafogja a terveket megfogalmazók kezét, s nem hiszem, hogy ez baj lenne.
– Azért, hogy megvédjem a kollégáit: bár néhányan évről-évre meghúzzák a vészharangot, hogy a múlt évnél jobb évünk többé nem lesz, azután rendre sikerül a túlteljesítés...
– Én is a „vészmadarak” körébe tartozom, de tény, hogy a K&H is mindig rám cáfolt eddig – emiatt persze aligha lehetek szomorú. Mégis azt mondom, fel kell készülnünk arra, hogy lesz majd egy nem olyan nagyon jó évünk. Ez szerintem vízválasztó lehet a magyar bankrendszerben.
– Ám ennek ellenére ez nem okoz majd hatalmas változást a kialakult versenyben, ugye?
– Ezek a kérdések már nem itt dőlnek el. Nekünk, hazai bankároknak rendkívül fontos persze ez a piac, de a konszernek board-ülésein nem a magyar leánycég képviselőinek osztják ki a legelőkelőbb helyet. Nagy kivonulások a specializált ügyfélkörrel rendelkező vállalati bankok esetében lehetnek, egyes pénzintézetek bizonyos üzletrészeket (lízing, faktoring) eladhatnak ugyan, ám az egész piac lényeges átalakulására rövid távon nem lehet számítani.
