Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A K&H több mint egy éve a bankbiztosítói modellt favorizálja a jövő nagy lehetőségeként. Hol tartanak a modell megvalósításában?
– Május elsejétől immár összefogott rendszerben közös irányítótestület hangolja össze a bank és a biztosító működését. Fontos lépésnek tartom a modell szempontjából, hogy július elsejétől a K&H Biztosító immár kompozit biztosítóként működik, azaz két – igaz, közös irányítás alatt lévő – cég helyett immár csak egy vállalkozás felel ezért a területért.
– A modellben mintha kevesebb hely jutna az egyéb pénzügyi szolgáltatásoknak.
– Ezt nem hiszem. A befektetési termékek piacán jó eredményeket érünk el – gondoljon csak a tőkegarantált alapjaink vitathatatlan sikerére. Az új működési modell ugyanakkor hangsúlyosan számol az egyéb szolgáltató területek tevékenységének bevonásával is, terveink szerint hamarosan a lízingcég termékei is elérhetőek lesznek a bankfiókokban. A pénztári területen sikeresnek ítéljük meg a K&H Medicina térnyerését – több mint 60 ezer tagjuk van –, s több mint egy éve újraindítottuk saját nyugdíjpénztárunkat, miközben korábbi, több társasággal kialakított jó viszonyunk továbbra is megmaradt.
– Mik az elképzeléseik, a bankbiztosítói modellen belül milyen részarányt kell képviselniük a banki és mekkorát az egyéb területeknek?
– Látni kell, hogy az ország második legnagyobb bankjaként ezen a területen rendkívül erősek vagyunk, miközben a biztosítói oldalon jelenleg még feltörekvőnek számítunk, bár a korábbi K&H Életbiztosító eredményeiről Brüsszelben is elismeréssel szóltak. Összességében úgy vélem, középtávon – öt-tíz évre gondolok – a bankcsoport jövedelmezőségének 50-50 százaléka származhat majd a banki és az egyéb területekről. Ehhez azonban feltétlenül szükség van az értékesítési csatornák mind teljesebb kihasználására; személyes tapasztalataim szerint a bankfiókban már egész jól el tudják adni a biztosítást, de a biztosító képviselőit még képeznünk kell, ha nagyobb teljesítményt várunk tőlük a bank termékeinek értékesítése terén.
Gyorsan kell lépnünk – nagyon sok versenytársunk gondolkozik hozzánk hasonlóan –, nekünk ki kell használni azt az előnyt, hogy tulajdonosunk, a KBC a pénzügyi szolgáltató szféra minden területén rendelkezik komoly piaci részesedéssel bíró érdekeltséggel.
– A konszolidáció ugyanakkor sokak szerint elengedhetetlen a magyar piacon. Ön szerint milyen gyors lesz a folyamat?
– Furcsa kérdés ez, aminek régiós magyarázata van. Nyugat-Európában – például Németországban – a magyarországinál lényegesen több pénzintézet működik, s ennek is köszönhető, hogy a legnagyobbnak sincs nagyobb súlya, mint 4-5 százalék. Magyarországon relatíve sok a negyven körüli pénzintézet, ám látni kell, hogy itt is – miként a régió egészében – 4-5 bank uralja a piac 60-80 százalékát. Ennek ellenére – és ismét a nyugat-európai példákra hivatkoznék – a kicsiknek is maradhat kellő élettér, ha sikerül egy részpiacon megkerülhetetlen szerepet kivívniuk maguknak. A nagy, univerzális csoportok között pedig a verseny fog döntést hozni – ez akár néhány éven belül bekövetkezhet.
– Ehhez ugyanakkor verseny kell, márpedig az elmúlt évek tapasztalatai szerint az igazi verseny csak csírájában van jelen a hazai bankszektorban. A kamatmarzsok tavaly például alig csökkentek.
– Verseny szerintem van, a vállalati üzletágban már-már egészségtelen is. A lakossági piacon leginkább a lakáshitelek esetében lehet versenyről beszélni. De nem akarom megkerülni a kérdést: látni kell, hogy furcsa módon a magyar polgárok jobban elfogadják a magasabb hitelkamatszintet, mintsem prémiumot fizetnének a bank által nyújtott szolgáltatásokért. Ennek következtében alakult ki az a piaci struktúra, amely jelentősebben támaszkodik a kamatbevételekre. E téren, úgy érzem, jogosan éri kritika a bankrendszert, amely egészen az elmúlt időkig nem helyezett túl nagy hangsúlyt a díj- és jutalékbevételekre: az eurócsatlakozás miatt (függetlenül a konkrét csatlakozási dátumtól) ugyanis a kamatmarzsnak mindenképp szűkülnie kell, a bankok viszont a kieső bevételeiket jutalékágon kell hogy megszerezzék.
– Márpedig a profitabilitás vélhetően kulcsfontosságú lesz a régiós piacon, hiszen jelenleg hihetetlen árakon kelnek el bankok – amit a részvényesek mihamarabb szeretnének visszakapni.
– A régiós bankok árazása azt a népszerűséget tükrözi, amellyel a nyugati befektetők tekintenek erre a komoly fejlődés előtt álló országcsoportra. Nem szabad elfelejteni, hogy a befektetők egy pénzügyi szempontból abszolút telített piacról jönnek, rengeteg elköltésre váró eurójuk van. A megtérülés tekintetében a régió többel kecsegtet, mint ha maguk ülnének a pénzeken.
– Értsük ezt úgy, hogy a KBC is továbbmenne?
– Nincs kizárva és függ a lehetőségektől, de az alapvető stratégia a már meglévő régiós piacainkon történő mind sikeresebb szereplés. A KBC Kelet-Közép-Európát második otthonának tekinti, épp ezért a bank- és biztosítási üzem fejlesztésének elkötelezett hívei vagyunk.
– A szép tervekbe ugyanakkor beleszólhatnak a régiós – vagy konkrétabban a magyar – makrogazdasági események. Átrendezik-e a megszorítások a bank terveit?
– Tisztában vagyunk azzal, hogy a lassuló gazdasági növekedés és a bizalom csökkenése kihathat a bank eredményességére is, ám úgy vélem, erről korai még beszélni. Az év hátralévő részében a K&H – miként a többi bank is – teszteli majd az intézkedésből várható hatásokat, és azok eredménye alapján dönt a 2007-es és a további tervek tarthatóságáról.
– Elfogadják-e a tulajdonosok, ha „külső” okokból nem tudja hozni a K&H a terveket?
– Az bizonyos, hogy a banki különadó komoly hatással lesz az eredményeinkre, de azt nem várhatjuk el, hogy ezzel kapcsolatban Brüsszelben komolyabb megértést tanúsítson. A megszorításokra költségcsökkentéssel és hatékonyságnöveléssel kell hogy válaszoljon a K&H és a bankrendszer is. Nálunk ez vélhetően létszámstoppal, a háttérterületek munkatársainak az értékesítésbe irányításával fog zajlani – és nem mondhatunk le az alternatív értékesítési csatornák mind hangsúlyosabb kihasználásáról sem.
