Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hazai hitelbiztosítási szakma rendkívül dinamikus fejlődés előtt áll – ez a piaci szereplők általános véleménye. Mondják ezt annak ellenére, hogy a hazai piacon összességében nincs több mint 500 élő hitelbiztosítási szerződés a négy e területen működő társaságnál. Mikael C. Szabo, a Coface Hungary vezetője szerint ugyanakkor a fejlődés rendkívüli méreteket ölt, hiszen az elmúlt másfél-két év alatt közel 50 százalékkal nőtt az élő szerződések száma. Míg korábban a Mehib ügyfelein kívül a szerződéses partnerek szinte kivétel nélkül külföldi cégek voltak, addigra ma a globális hitelbiztosítóknál is 30–60 százalékot képviselnek a hazai vállalkozások.
Hitelbiztosítást kötni általánosságban csak portfólióra lehet, ám mint azt Kozma András, az Euler Hermes Hitelbiztosító igazgatósági tagja elmondta, amennyiben a termék jellege, illetve a finanszírozás módja nem standard, akár egyetlen ügyfélre is köthető hitelbiztosítás – például erőművek esetében. Ez azonban ritka és meglehetősen speciális eset – hangoztatja a szakember –, már csak azért is, mert az egyedi konstrukciók lényegesen nagyobb kockázatokat hordoznak. Az Atradius 250–300 millió forintos árbevételű cégekkel üzletel a legszívesebben, bár mint azt Vanek Balázs, a magyar képviselet vezetője, a kelet-európai régió igazgatóhelyettese elmondja, ennél kisebb cégekkel is szerződnek, amennyiben azok vállalják az évi 1,2-1,3 milliós minimális díj befizetését. Az Euler-Hermes ügyfeleinek többsége félmilliárd forintos árbevétellel rendelkező cég, a társaság célcsoportjában is ők szerepelnek, míg a Coface 200–400 milliós árbevételnél húzza meg a gazdaságosság határát. A kisebb cégek számára a Mehib kínál hitelbiztosítási terméket. A piaci biztosítók szeretik, ha ilyenkor a teljes szállítói portfólióra érvényes a szerződés, de minimális követelményként általában a forgalom 70 százalékát határozzák meg.
A hitelbiztosítás díja a forgalomra vetítve 1–5 ezrelékre tehető, ami nem igazán mondható jelentősnek. Az árazás természetesen függ a volumentől és a vevők minőségétől. Valamennyi hitelbiztosítónak kiterjedt adatbázisa van a hazai cégekről, a céginformációs szolgáltatás jellemző módon hozzátartozik a hitelbiztosítók portfóliójához – bár például az Euler-Hermes ezt a szolgáltatást csak meglévő partnereinek nyújtja.
A piaci szereplők egyértelműen az áttörés éveként jellemzik az idei esztendőt, szerintük a fizetési nehézségek, a gazdasági életet is elérő megszorítások egyre inkább felkeltik az érdeklődést a hitelbiztosítási termékek iránt. Egy biztos partnerkör ugyanakkor már van: a faktorcégek szinte kivétel nélkül biztosítják faktorált forgalmukat valamelyik hitelbiztosítónál. Az ügyfelektől kért, nem egy esetben 4–6 százalékos faktordíjból viszonylag könnyen futja a néhány ezreléknyi hitelbiztosításra. A piacon működő társaságok szerint azonban itt sem árt az óvatosság: ma már számos olyan apróbb faktorvállalkozás van, amely kevesebb vevővel áll kapcsolatban, mint amennyi szállítói szerződést kezel (kereskedelmi multikkal vagy éppen útépítő cégekkel dolgozó faktorvállalkozásokról van szó ebben az esetben). Ha egy ilyen struktúrában a vevő bedől, az nemcsak a szállítók, de a faktorcég csődjét is okozhatja – ezek a vállalkozások általában nem banki háttérrel működnek. Az e területen keletkező kockázatokra a hitelbiztosítóknak is készülniük kell.
