Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sportkombi – ezt a nevet az Alfa Romeo a 156 Sportwagonnal lőtte el először. A Peugeot azonban úgy gondolta, nem az a fontos, hogyan hívunk egy autót, hanem az, mit is rejt a karosszéria. Éppen azért a 407 limuzinjából nem csupán sportos vonalvezetésű kombit terveztek, de megfelelő futóművet és erős motort is adnak hozzá. Így a háromliteres, benzines erőforrással szerelt V6-os esetében minden adott ahhoz, hogy a fenti kifejezést itt is használjuk.
Az SW elölről semmiben sem különbözik a négyajtós modelltől, megmaradt a harcsaszájra emlékeztető hatalmas hűtőrács felette a méretes oroszlános emblémával és a gigantikusnak ható fényszórókkal. A különleges formájú ködlámpákat most is a sarkokba integrálták. Oldalról nézve először a szériában járó tetősín tűnik fel, majd pedig az, amitől ez kocsi más, mint a limuzin. A hátrafelé döntött C oszlop – manapság más márkák is előszeretettel alkalmazzák ezt a megoldást –, az így képződött kisméretű hátsó oldalüveg és a hatalmas, éppen az ellenkező irányba, előre húzott lámpák adnak igazán egyedi vonást az autónak. A kaszni vonalai azzal együtt hatnak kecsesnek, hogy méreteivel nincs mit szégyenkeznie, a sportosságot pedig a két oldalsó kiegészítéssel trapéz alakot formáló hátsó ablakok is képviselik. Ha már itt tartunk, meg kell említenünk, hogy a nagy csomagtartó egyszerűen pakolható. Nemcsak azért, mert, a hátsó üléssor 1/3–2/3 arányban dönthető, hanem azért is, mert a csomagtér ajtaja és ablaka egymástól függetlenül nyitható. Ezt még olyanok is tetézik, mint a rakodást megkönnyítő alacsony küszöb vagy az, hogy a jobb oldali első ülés háttámlája vízszintesen dönthető, így több mint két és fél méteres tárgyak szállítása sem gond. Az autóban a tetőig pakolva 605 liter, ledöntött ülésekkel pedig 1365 liter csomag fér el.
Az SW igazi sajátossága azonban a hatalmas, 1,6 négyzetméteres üvegtető. Ez a megoldás igencsak világossá teszi a belteret, amely így annak ellenére nem hatot sötétnek, hogy a bőr-szövet kombinációjú ülések feketében pompáztak. A tetőablak egyetlen hátránya, hogy nem nyitható, és mivel minden autóhoz alapban jár, nincs más lehetőségünk, mint csupán az ablakokra vagy a légkondicionálóra támaszkodni, ha levegőzni akarunk.
A 407 kombi ezen változatának felszereltsége egyébként a már említett üvegtetőt és a kétzónás légkondit leszámítva is gazdag, elektromos ülések, ablakok és tükrök, fedélzeti számítógép, sőt egy igen csak sokrétű, többek között hifi audiorendszert, GSM-telefont és GPS-navigációs rendszert magába foglaló, színes kijelzős egységet is tartalmaz. Ennek használata ugyan nem túl bonyolult, de elindulás előtt jobb felkészülni, ha teljesen ki akarjuk aknázni a lehetőségeket. Apró figyelmesség, de nagyon tetszett, hogy a tükrök a központi zár használatával automatikusan be-, illetve kihajtódnak.
Meglepetés érhet minket viszont, amikor elindulunk az autóval. A háromliteres, 211 lóerős egységtől ugyanis elsőre többet várnánk. A várakozásainkat alá is támasztaná a nagyon jó, manuálisan is kapcsolható, hatsebességes automataváltó – ez szinte észrevétlenül teszi a dolgát –, a teljesítmény azonban a több mint másfél tonnás Peugeot kerekeihez csak nagyon elsimítva jut el. Így csak magasabb fordulatszámon indul meg az autó, ez viszont rosszul hat a kezdeti gyorsulásra, igaz, utána „begerjed” a 407 SW. (Pedig van a váltóhoz sportprogram is és a futómű keménysége is változtatható.) Az autót ezért sokkal inkább érdemes kényelmesen és komfortosan használni. Ami viszont a sportosságra utal, az a benzinszámla. Városban ugyanis egy-egy nagyobb gázadásnak „hála” könnyen produkál 18 literes fogyasztást is, de még országúton is több mint 10 litert eszik meg száz kilométerenként. A motor űrtartalmának függvényében ez egyébként nem számít soknak, és aki spórolni akarna, annak inkább ajánlható valamelyik dízelerőforrás. Különösen, hogy létezik háromezres HDI is.
Madarász János
