Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nagy testvér, a 9-5-ös sikerét megirigyelve nem is olyan rég dobta piacra a Saab az egy számmal kisebb, 9-3-as modellt. A bivalyerős Aero változatra sem kellett sokat várni, hiszen tavaly már ez is bemutatkozott. Azért, hogy házon belül ne teremtsenek konkurenciát, a svédek úgy döntöttek, hogy a kisebb limuzin szerényebb teljesítménnyel rendelkezzen, így itt a csúcsverzió „csak” 210 lóerőt ad le.
A külső jegyek alapján ez a típus is követte az inkább konzervatívnak tartott saabos irányvonalat. Igaz, ez semmit sem ront az autó szépségén, a kisebbik limuzin is kifejezetten elegánsra sikeredett, s az olyan optikai kiegészítőknek köszönhetően, mint például az alufelni és a spoilerek, némileg még sportos jelleget is öltött. A beltérben is jellegzetes vonások fogadnak. A műszerfal és a középkonzol kinézete egyéni ízlés dolga, itt talán lehetett volna szebbet alkotni. A felhasznált anyagokon viszont látszik, hogy jó minőségűek, igaz, egy kicsit keménynek tűnnek. Az összeszerelés minőségére sem lehet panasz, az illesztések annak ellenére tökéletesen passzoltak, hogy az autóban már több mint húszezer kilométer volt. A szolgáltatások tekintetében sem találni kivetnivalót, elöl két kijelzőn is nyomon követhetjük a fontosabb információkat, és minden kezelőszerv és gomb kézre esik. Az egyetlen, amit talán szokni kell, hogy a Saabokban a gyújtáskulcs helye a váltó mellett van. A legigényesebb az autóban talán az ülések félig bőr, félig szövet anyaga volt, ami még azzal is párosult, hogy elöl kitűnően be lehet állítani az ideális vezetési pozíciót. A hátsó utasoknak ilyenkor is jut elegendő lábtér, igaz, nem szabad magasabbnak lenniük az átlagnál. Az ötletes tárolórekeszek is garantálják a bent ülök kényelmét, a középkonzolból előbújó pohártartó például igazán egyedi.
Az igazi énjét természetesen menet közben mutatja meg a Saab. A sportfutómű – 10 mm-rel mélyebben ül általa az autó – meglepő módon ugyanazzal a 2000-es erőforrással van párosítva, mint az 1.8t (150 LE) és 2.0t (170 LE) modellekben, csak itt 2.0T jelölést kapott. A négyhengeres turbómotorok között a töltőnyomás a különbség, így lehetséges a nagyon eltérő teljesítmény. Az Aeróban a töltőnyomást elengedték 0,85 barig, amely 210 LE-t és 300 Nm-es forgatónyomatékot eredményez, ami egy hatsebességes, kiválóan kapcsolható váltóval már a nagyon sportos jelzőt érdemli ki. A sportkipufogónak köszönhetően a motor hangja is szép, igaz, ebből a jól szigetelt utastérbe csak kevés hallatszik be. A már említett sportfutóműnek köszönhetően nagy sebességnél is nyugodt az autó, kanyarban ráadásul alig dől, így félelmetes sebességekre képes ott is. A kormány és a fék is pontos, az utóbbi jól adagolható és erősebb motorral együtt is megállná a helyét.
A biztonságra sem lehet panasz. Az utasok védelméért ABS, ESP, vészfékrásegítő, valamint nyolc légzsák, oldalütközés-védelem, aktív fejtámla, hárompontos överő-határolós és előfeszítős övek és még egy merev kasztni felel, amely arra is alkalmas volt, hogy az autó 5 csillagos eredménnyel szerepeljen az Euro NCAP független töréstesztjén.
Ennyi jónak azonban megvan az ára, persze a sportosságért és a presztízsért alapban elkért 10,59 millió forint nem is olyan sok – főleg ha a konkurensek árait nézzük. A végösszeget pedig itt is az extrák hosszú sora befolyásolja...
