Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár vannak biztató változások, még évek kellenek, mire érezhető javulást hozna a szakképzési reform, addigra azonban már új problémákkal is szembe kell nézni - mondta a közelmúltban Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a kamara által a tanulószerződésekről szervezett konferencián. Ezek közé sorolta a szakképzés továbbra is alacsony presztízse miatti beiskolázási gondokat, amelyeket csak súlyosbít, hogy egyre csökken a gyerekvállalási kedv, ezáltal az utánpótlás is. Jelenleg a korosztály húsz százaléka végez szakiskolákban, a 18-19 évesek ötöde pedig szakképzetlen marad. Emiatt a kamara a második nemzeti fejlesztési terv végére 300-350 ezres szakmunkáshiánnyal számol.
Parragh szerint ezt orvosolni lehetne azzal, ha felgyorsulna a szakképzés átalakítása, a gazdasági szereplők nagyobb szerepet kaphatnának a szakképzés alakításában, valamint sikerülne elérni, hogy az évfolyamok 30 százaléka szakmunkás végzettséget szerezzen. Ebben az is segíthetne, ha a közismereti tárgyakkal gondban lévő fiatalok már a tizedik osztályban megkezdhetnék a szakképzést, ezzel például több szakma képzési ideje is három évre emelkedne. Az országos képzési jegyzék (OKJ) mostani átalakításakor ugyanis jó pár képzés gyakorlati ideje drasztikusan csökkent: a kereskedő-élelmiszereladó esetében például a korábbi 1645 óráról a harmadára, a kőművesek és a szobafestők esetében pedig csaknem ezer órával kevesebb jut az elmélet gyakorlására. Az sem javítja a szakmunkástanulók elhelyezkedési esélyeit, hogy több képesítésnél bevezették az elméletigényes gyakorlat fogalmát. Ez szinte csak az oktatóknak jó, mivel az ő teljesítményükben ezek az órák elméletként, a tanulóknál viszont gyakorlatként vannak elszámolva - mondta Szilágyi János, az MKIK oktatási és szakképzési kollégiumának titkára.
Az MKIK szerint az új, modulrendszerű OKJ bevezetése további gondokat okoz. A legzavaróbbak közé tartozik, hogy noha jövő szeptemberben már kötelezően ezt kellene oktatni a szakiskolákban, számos szakma esetében nem jelentek még meg a szakmai és vizsgakövetelmények. Hiába jó és modern az OKJ elmélete, ha egyszerűen nem jutott elegendő idő a gyakorlati megvalósításra, a működtetés kidolgozására, nem állnak rendelkezésre a vizsgákhoz a feladatbankok és a szoftverek, sem a modulokhoz igazodó tankönyvek, sem pedig a rendszer egyik vívmányának tartott előzetes tudás beszámíthatóságához szükséges mérési rendszer és a beszámítás módszertana sem. Hiányzik a tantárgyi rendszerről a modulrendszerre való átálláshoz nélkülözhetetlen támogató háttér és szakembergárda is, így az iskolák egyszerűen tantárgyiasítják a modulokat, a rész szakképesítések elismerése nem cél az iskolákban. A követelményrendszerben pedig továbbra is az elmélet dominanciája érvényesül.
