Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Hogyan lett önből a cég „első” embere?
– Ez inkább játék a számokkal. A 16 évvel ezelőtt alapított GM Magyarország Kft. első magyar alkalmazottja az akkori személyügyi igazgató volt, a második szerződtetett munkatárs pedig én. A személyügyi vezető azóta már máshol dolgozik, átigazolása óta vagyok a cég magyar munkatársai közül a legrégebbi GM-es.
– Hogyan került az itthoni Opel kormányához?
– Másfél évtizedig a Magyar Rádió külföldi adások főszerkesztőségének szerkesztő-riportere voltam, emellett rendszeresen dolgoztam az akkoriban egyetlen tv-híradónak, valamint az első kereskedelmi rádiónak, a Danubiusnak. Az 1980-as évek végén egy évig európai uniós ösztöndíjasként Párizsban tanultam. Az egyik ottani évfolyamtársam a GM európai központjában, Zürichben pr-területen kezdett el dolgozni, majd néhány hónap múlva jelezte: a világcég komoly magyarországi beruházásra készül és az alakuló cég kommunikációs vezetőjének javasol. Kaptam egy kis gondolkodási időt, majd többfordulós pályázat után mellettem döntöttek. A GM/Opel első magyarországi cége egyrészt Szentgotthárdon autó-összeszerelő üzem fölépítésére, másrészt a márka itthoni hálózatának kiépítése céljából létesült. A kétféle tevékenység sajtókommunikációs feladatait kellett ellátnom.
– Milyen ismeretekre alapozott akkoriban, amikor hivatalos szóvivője talán csak a magyar kormánynak volt?
– A GM számos szakmai képzésén vettem részt, de már akkor is hangsúlyozták: a tanultakat a helyi viszonyokra alkalmazzuk, ne vegyük át automatikusan a külső és belső kommunikációs elemeket.
– Teljesen szabad kezet kapott?
– Nem, de nem is a teljes szabadságon van a hangsúly. A GM szervezeti rendszerében – korszerű belső kommunikáción keresztül – koordináljuk azokat az alapvető információkat, amelyekről tájékoztatni szeretnénk. Hogy azután itthon mit és hogyan mondunk el, abban mind a mai napig igen nagy a szabadságom. Kezdetben a gyárépítésre, a kereskedelmi hálózat fejlesztésének kommunikálására és a márka, a termékek népszerűsítésére kellett koncentrálnom. A dolog igazi szépsége az volt, hogy mindezt nem egy kialakult struktúrában tettem, hanem első fecskeként magam építhettem föl a csapatot és sokszor „csináld magad” jelleggel mi végeztünk mindent. Akkoriban, a gyárépítés idején – például megfelelő telefonkapcsolat híján is – nehéz volt gyorsan kommunikálni. Az első Opel Astra elkészültének előestéjén például munkatársaimmal magunk helyeztük el a zászlókat, a köszöntő feliratokat, ellenőriztük a protokollhelyszínek készenlétét. Többszörös volt a tét: az első magyarországi személyautógyár avatásán Antall József miniszterelnök volt a díszvendég, ő vezette le a szalagról az első itt készült Opel Astrát, ami azután a Közlekedési Múzeumba került... A kommunikációs munka szempontjából útkereső időszak volt az 1990-es évek első fele, ami sok kreativitást igényelt, miközben rengeteg gyakorlati tapasztalatot gyűjthettünk.
Kommunikációs vezetőként azt képviselem, hogy a problémás helyzetekre, kritikus felvetésekre a lehető leghamarabb kell reagálni, nem szabad napokig várni a válasszal. Ma már az interneten nemcsak azonnal közzétehetők az információk, hanem azzal is kell számolni, hogy nyitott kérdések miatt valótlan állítások is nyilvánosságot kaphatnak. Ezt meg lehet és kell előzni: válaszolni kell az újságírói kérdésekre.
– Mit tesz, amikor rossz vélemény hangzik el vagy jelenik meg valamelyik modellről?
– Az Opel – és a Chevrolet – eleve korszerű, jól eladható modelleket gyárt, amelyeket a vevők és persze az újságírók is különböző szempontok szerint értékelhetnek. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor emeltem föl a telefont, hogy valamilyen negatív tartalmú publikáció vagy nyilatkozat miatt korrigálást kérjek. Alapvetően tudomásul veszem egy újságíró bíráló véleményét, csak tárgyi tévedés, valótlan adat közlése miatt emelek szót. A magyar eladások alapján mindkét márka megítélése jó, és ez a legfontosabb.
– Csökkent a munkája a szentgotthárdi gyár profilváltásával?
– Utoljára 1998-ban gyártottak „magyar” Opelt: a Vectra modelleket Kínába szállították. Majd a szentgotthárdi gyár teljesen önállósult, a GM meghatározó motorgyártó üzeme lett, tőlünk függetlenül végzi a pr-tevékenységét. A GM magyarországi kereskedelmi cége viszont újabb megbízást kapott: 2002-ben a régió kereskedelmi és kommunikációs központja lett és a „kínálatába” bekerült a Chevrolet is. A két márka vezérképviseletét ellátó GM Southeast Europe Budapestről koordinálja a térség kereskedelmi és szervizszolgáltatási tevékenységét, a hálózatépítést és a kommunikációs feladatokat is.
– Mennyire lehetnek önállóak az önökhöz tartozó régiós országok pr-osai?
– Nagyon! A pr nyelvi, kulturális okok miatt, de az országban működő médiával való kapcsolattartás fontossága miatt is alapvetően helyi feladat. Igyekszünk ugyanúgy segíteni, koordinálni a munkájukat, ahogy azt az anyacég velünk is tette.
– Mekkora munkatársi gárdával működik a budapesti központ?
– Külső pr-munkával összesen hárman foglalkozunk, figyelembe véve, hogy két márkáról és 14 országról van szó, ez nagyon feszített tempót jelent.
– Mennyire lehet hiteles egy pr-os?
– Eddig nem kerültem olyan helyzetbe, hogy a munkám miatt bárki – akár GM-es vezető vagy újságíró – előtt is mentegetőznöm kellett volna, ugyanakkor általánosságban azt érzékelem, hogy a pr szerepe és megítélése negatív irányban mozdult el. A mai hírözönben szerepünk kissé háttérbe szorult, hiszen alapinformációkhoz pillanatok alatt hozzá lehet jutni. Manapság egy pr-os akkor lesz központi figura, ha valamilyen negatív eseményt kell megmagyarázni. Más szempontból viszont ez a munka fölértékelődik. A sajtókapcsolatok minőségére gondolok: ezek ápolása azért lett fontosabb, mert igazán ez garantálhatja, hogy az újságíró akkor is keressen, kérdezzen, amikor amúgy mindenhonnan dől rá az információ.
