Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Hogy kerül egy magyar szakember Ázsiába?
– Mindenekelőtt le kell szögezni: számomra korántsem idegen, hogy nem Magyarországon dolgozom, hiszen 1999 és 2001 között az Euler Hermes Csoport csehországi leánycégének alapításában segédkeztem vezetőként.
– De Prága mégiscsak 600 kilométerre van Budapesttől...
– Ez igaz, ám Japán nem Európa alternatívájaként jött számításba. A cégcsoporton belül a múlt év végén meghirdették az amerikai leánycég account manageri posztját, amely ott alelnöki posztnak felelt meg. Úgy gondoltam, érdekes lenne kipróbálnom magam egy új piacon és benyújtottam a pályázatomat. A jelek szerint a cégcsoport hamburgi központjában meglepődtek e döntéstől, mert azonnal érdeklődni kezdtek: mi a baj, talán nem érzem jól magam Budapesten? Amikor mondtam, hogy erről szó sincs, láthatóan megnyugodtak – talán megértették, hogy itt és most én inkább új kihívásokat keresek. Azóta kiderült, hogy a megpályázott pozíciót mindenképpen helyi emberrel szerette volna megoldani az ottani leánycég.
– Ön pedig keresett egy új pályázatot?
– Nem. Idén április végén, május elején hívott fel a kereskedelemért felelős igazgatósági tag, hogy nem lenne-e kedvem elvállalni a tokiói iroda vezetését. Az ottani megbízottunk már 6 éve kinn van, lényegesen túlszolgálta az eredetileg 3 éves kiküldetési időt – mert a cégen belül azért működik bizonyos rotáció.
– Mik az önnel szembeni elvárások?
– Először is tudni kell, hogy Japánban a belföldi hitelbiztosítás iránt, amivel pillanatnyilag foglalkozunk, a kereslet teljesen más forrásból ered, mint a világon bárhol másutt. Klasszikus értelemben vett hitelbiztosításra nincs is nagy szükség, mert a fizetésképtelen vállalatok száma minimális, és ha van is, még évekkel később is nagy valószínűséggel törlesztik adósságaikat. A hitelbiztosítók kárhányada ezért mintegy 10 százalék körül lehet. Emiatt lényegében igény sem lenne a termékre. Ha nem a japán piacról beszélnénk, azt mondhatnánk, hogy bizonyos, kizárólag hitelbiztosítással foglalkozó cégeknek nem éri meg jelen lenni a piacon.
– Mi az, ami ezt a véleményt cáfolja?
– A japán gazdaság felépítése. Itt ugyanis mindenki úgy gondolkodik: ha te kérsz valamit, később, amikor én kérek tőled, te sem hárítod majd el, hogy segíts – jóllehet a két kérés között akár évek telhetnek el. Tudom, hogy ez így az európai fülnek meglehetősen furcsa, de ott az egész gazdaság ezen az elven működik. Ha egy nagy japán biztosító és egy vállalat közötti viszonylatban nézzük a dolgot, akkor azt kell mondani, hogy a biztosító minél szélesebb termékkörben szeretné pozícióját erősíteni, amely szándék a kínálatában is tetten érhető. Az ügyfél pedig annak érdekében, hogy a vagyonbiztosítását valamivel olcsóbban kapja és hogy üzleti partnerének „segítsen” elérni a célját, azaz a terméket eladni, megveszi esetleg azt a terméket is, amelyre nincs olyan nagy szüksége. Biztos lehet benne, hogy a jó kapcsolata hosszú távon előnyére válik. Rendkívül fontosak tehát a személyes kapcsolatok – azonban rögtön hozzá kell tenni, hogy ez elsősorban japán cégek között működik csak így, a külföldieknek az e körökbe való bekerüléshez bizonyítaniuk kell.
– Hogy tud ebbe bekapcsolódni egy távolról jött ember?
– Segítenek. Az első, még csak előkészítő látogatásom alkalmával már összeismertettek a legfontosabb partnereinkkel, így volt módom arra, hogy belekóstoljak az ottani üzleti tárgyalások menetébe. Előzetesen például hosszas e-mail-váltásokon vitatják meg a felek, hogy miről is szólnak majd a tárgyalások. Az alapelv ugyanis az, hogy a tárgyalópartnert nem lehet váratlan javaslattal zavarba hozni. Furcsa, az biztos, de egyben érdekes is.
– Hogy tud ilyen környezetben egy Európában szocializálódott cég működni?
– El kell felejteni az eddigi munkamódszereket, azt, hogy egy világcéget képviselünk. Japánban teljesen mások a piaci körülmények, bár kihívás azért ott is akad.
– Nocsak?!
– Eddig csak a belföldi hitelbiztosításokról beszéltünk, sőt lényegében csak ebből állt a piac. Az exporthitel-biztosítást ugyanis eddig csak az állami exporthitel-biztosító végezhette. Ez a monopólium 2006 végétől megszűnik, így nagyobb lehetőségek nyílnak a cégünk előtt is. Az Euler Hermes a világ vezető hitelbiztosítójaként Ázsiában Japán mellett Kínában, Hongkongban, Szingapúrban, Indonéziában, Indiában, Malajziában, Dél-Koreában és Tajvanon is üzemeltet irodát, arról nem is beszélve, hogy a világ immár 43 országában van leányvállalatunk. A feladatom az, hogy építsük ki azt a struktúrát, amelynek révén a piac mind nagyobb szeletét tudjuk kihasítani a remélhetően növekvő tortából. Vérmes reményeink nem lehetnek, de a minimális elvárást, a jelenlegi kétmillió euró körüli árbevétel jelentős növelését, hiszem, hogy el tudjuk érni 3 plusz 2 éves mandátumom alatt.
