Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon a leépítésnél a munkáltatói gondoskodás hiánya először a rendszerváltást követő tömeges elbocsátások idején vált szembeszökővé, ám érdemi lépések a mai napig csak kivételes esetekben történtek – véli Győri Ildikó, a Hay Group Menedzsment Tanácsadók Kft. szakértője. Az USA-ban az ehhez hasonló gondoskodásra először a második világháborúból hazatérőknél volt példa, míg Nyugat-Európában a jóléti intézmények kiépülésével egy időben, az ötvenes-hatvanas években.
Magyarországon sokan, akiket a rendszerváltást követő években, a tulajdonosi szerkezet változásával és a hatékonysági, gazdaságossági szempontok előtérbe kerülése nyomán bocsátottak el, hirtelen addig ismeretlen, súlyos kihívásokkal szembesültek. Rá kellett jönniük, hogy ebben az „új világban” csak az érvényesül, aki el tudja magát adni; többségük nem tudta, hogyan lehet újra piacképes.
Az úgynevezett gondoskodó leépítés (outplacement) tudatosan először a multinacionális cégek magyarországi megtelepedésével egy időben jelentkezett. Ez a fajta gondoskodás még ma is elsősorban a legnagyobb cégek szokása, akik megengedhetik maguknak a személyenként 10–150 ezer forintos költséget.
Az ilyen jellegű segítségnyújtás célja, hogy az elbocsátott dolgozó minél hamarabb új állást találjon. Ehhez az elbocsátást jól elő kell készíteni – mondta Győri. Egyeztetni kell a különböző érdekképviseletekkel, ütemezni a folyamatot. Miután az elbocsátásról a döntés megszületett, a segítség különböző formái adhatók. Ilyen lehet a munkajogi tanácsadás, az adminisztrációs terhek átvétele és mindenekelőtt a munkaerő-piaci érték növelése. Ezen belül a dolgozók átképezhetők (akár hiányszakmákra, akár szakmán belül új munkaterületekre), vagy biztosítani lehet számukra a számítógép- és internethasználatot ahhoz, hogy egyfelől megtalálják az új munkahelyüket, vagy legalábbis a megfelelő arculattal (például számítógéppel készített önéletrajz) láthassanak új munkahelyük kereséséhez.
Mindezek mellett a legfontosabb talán az elbocsátásra kerülő dolgozók munkaerő-piaci felkészítése, amelyben a cég munkaügyes, HR-es dolgozói vagy külső tanácsadók is részt vehetnek. A cél, hogy a munkakeresés folyamatát felgyorsítsák fel és sikerrel zárják.
E felkészítésnél (tréning) fontos, hogy a segítségnek gyakorlati és egyértelmű haszna legyen, amelyet a munkavállaló azonnal kamatoztatni tud a helyzetében; tanítsa meg az elbocsátásra kerülőt, hogyan képviselje magát és érdekeit a munkaerőpiacon.
Sok munkavállaló lába alól most kicsúszott a talaj, a jövőjük bizonytalanná vált, és nem tudnak megfelelni a leendő munkaadóknak, akik dinamikus, lelkes és stressztűrő kollégákat keresnek. Ezen a látszólagos, de az érintettek számára nagyon is valóságos szakadékon kell, hogy átsegítsük a munkavállalót – véli Győri.
