Október közepe van, az idén végzettek diplomája már három-négy hónapja porosodik a polcokon. E pillanatban is több ezer friss diplomás böngészi az álláshirdetéseket a sajtóban vagy az interneten – és valószínűleg nem a mai az első nap, hogy ezzel töltik szabadidejüket. A pályakezdők akár hat–kilenc hónapot is eltölthetnek azzal, hogy a szakterületüknek és az elvárásaiknak megfelelő munkahelyet találjanak – mondta a NAPI Gazdaságnak Hajdú Csongor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) karrierirodájának vezetője. Véleménye szerint a probléma hátterében a magyar oktatási rendszer, illetve a vállalati szféra aktuális folyamatai és a pályakezdők viselkedése áll.
A magyar fiatalok több mint 30 százaléka szerez felsőfokú végzettséget, ennek következtében folyamatosan leértékelődik a diploma – véli Fazekas Zsolt, a Hill International tanácsadója. A fejvadász szerint sok olyan oktatási intézmény van, amely tudásátadási hatékonysága alapján nem érdemli meg a „felsőfokú” minősítést. Az ilyen helyekről kikerülők azzal szembesülhetnek, hogy hiába végezték el az iskolát, nagyon alacsony a diplomájuk értéke.
Súlyosabb probléma azonban, hogy sem az oktatási intézmények, sem a leendő hallgatók nem veszik figyelembe a munkaerő-piaci igényeket. Ennek következménye, hogy jelenleg sok szakmában sokkal kevesebb embert keresnek a munkaadók, mint amennyien az adott területen végeznek.
Rengeteg jogászunk, tanárunk és más bölcsészünk van, akik közül sokan a pálya elhagyására kényszerülnek – vélik a lapunk által megkérdezett személyzeti tanácsadók. A könnyűipari iskolákat végzettek sem találnak könnyen munkát, nincs ma már Magyarországon erős nyomdaipar vagy textilipar.
Ugyanakkor a legrosszabb helyzetben a művelődésszervezők és a műszaki menedzserek vannak – véli Szöllőssi Ágnes, a HR Development ügyvezetője. A közgazdasági végzettség ugyan rugalmas, azonban nem minden specializáció felel meg a piaci igényeknek. Keresik a pénzügyi, számviteli szakembereket, azonban mostanában már „nem nyerő” a marketing-, az idegenforgalmi, a vendéglátó-ipari és a kommunikáció szakokon szerzett „papír”. Léteznek azonban olyan területek is, ahol túlkereslet van. Ilyen egy pár műszaki – gépész- és villamosmérnök –, valamint az orvosi szakma, s bár a pályaválasztási melléfogások idővel korrigálhatók, ám a továbbképzés pénzbe és időbe kerül annak, aki korrigálni akarja karrierívét.
A vállalati szféra aktuális helyzete is hozzájárul a pályakezdők esélyeinek romlásához. A cégeknek gazdaságosan kell működniük, kemény költségvetési korlátaik vannak, ezért sok – általában kisebb – vállalatnak nincs pénze és ideje az új dolgozók betanítására – véli Szöllőssi. Az ezredforduló előtti gazdasági átalakulás elsősorban a fiatal, felsőfokú végzettségű, nyelveket beszélő, dinamikus és az új elvárásokhoz gyorsan alkalmazkodó szakembereknek kedvezett, a Magyarországon megtelepülő multinacionális cégek főként őket keresték. Ez a folyamat a vége felé közelít, napjainkban már a multik is elvárják a néhány éves tapasztalatot – mondta Hajdú.
Néhány esetben maga a pályakezdő is tehet arról, hogy nem képes elhelyezkedni. Sokan úgy gondolják, hogy ha már az érettségi után rászántak négy-öt évet a továbbtanulásra, akkor bizonyos fizetés alatt nem fogadják el a munkalehetőségeket – mondta Fazekas.
Mindezen nehézségek ellenére létezik olyan pályakezdő, aki „főnyeremény” a vállalatoknak. A fiatalok ugyanis gyakran rugalmasak, tanulékonyak és mobilak, így általában nem jelent nekik problémát, ha a munka érdekében el kell költözni lakhelyükről. Van néhány olyan paraméter, amelyek teljesítésével igen erős pozícióba kerülhet a pályakezdő a munkaerőpiacon – véli Fazekas.
Mivel a fiatalok esetén a munkaadó legnagyobb problémája a tapasztalat hiánya, érdemes elmenni az iskola ideje alatt gyakorlatra vagy részmunkaidőben, időszakosan munkát vállalni. A BME legutóbbi felmérése szerint az ott végzők közel 40 százaléka már diákként is dolgozott, nekik nem okozott problémát az elhelyezkedés. Azok a hallgatók, akik az egyetemi évek alatt nem szereztek gyakorlatot, átlagosan 3,3 hónapot töltöttek aktív álláskereséssel a diplomázás után – fogalmaz Hajdú.
Az idegennyelv-tudás ma már alapkövetelmény. Fazekas tapasztalatai szerint elég egy nyelv, de abból felsőfokú, szinte perfekt tudás kell. Szöllőssi szerint ugyanakkor mindenképp két nyelv kell, a kötelező angol mellett egy másikat is beszélnie kell a pályakezdőnek.
Emellett a jelentkezőnek bizonyítania kell, hogy szeret tanulni, érdeklődő. Mindenképpen előnyt jelent, ha fel tud mutatni kutatómunkában való részvételt, tudományos diákköri szereplést. Az érdeklődésről és a helytállásról tanúskodik még, ha a pályakezdő tagja volt valamilyen egyetemi diák-, szakmai szervezetnek (például szakkollégiumnak) is – mondta Fazekas.
Jankovits Ilona, a Profi Power ügyvezetője szerint a személyiségjegyek a legfontosabbak: ha valakin látszik az elkötelezettség, a céltudatosság, ha feltehető, hogy ha megkapja a munkát, akkor teljesít is, akkor jók az esélyei egy-egy állás megszerzésére. Ezek mellett természetesen meg kell tanulni a sikeres munkakeresés fortélyait, azt, hogy milyen a jó önéletrajz, motivációs levél és interjú.
A pályakezdés minden nehézsége ellenére sem jellemző, hogy a kiábrándult fiatalok más országok munkaerőpián szeretnének szerencsét próbálni. Fazekas szerint nem tervezik, hogy közép- vagy hosszú távon külföldön maradjanak. Jó jel ugyanakkor, hogy egy-két évet mindenki szeretne külföldön tölteni tapasztalatszerzés céljából. Ez a „kiruccanás” később felértékelheti pozícióját a hazai munkapiacon is.
Bodolóczki Linda