Ma már nem számít különleges jelenségnek, ha egy állásra jelentkező a béralku során nem csupán a szigorúan vett fizetést, hanem egyéb, úgynevezett cafeteria-rendszerű juttatást is igényel leendő munkaadójától. A bérekről és a béren kívüli juttatásokról mindig egy csomagban érdemes gondolkodni, s erről egészében érdemes alkudni – állítja Vida Norbert, az ISH Magyarország Kft. ügyvezetője. Alkudni mindenképpen kell, és most már lehet is. A kilencvenes évek elején a munkaerőtöbblet jellemezte a magyar piacot és a munkavállalók örültek, ha egyáltalán munkát találtak egy nagyobb, lehetőleg multinacionális cégnél. A helyzet napjainkra annyiban változott, hogy a jól képzett, megfelelő gyakorlattal rendelkező munkavállalók könnyebben és jobb feltételekkel kereshetnek munkát. A magasabb pozíciókban már nem elegendő a szokásos többletjuttatás, a telefon és a céges autó biztosítása. Ezen alapokat egészítik ki a cafeteria egészség- vagy nyugdíjpénztári hozzájárulásai.
Amennyiben a munkavállaló ismeri a cafeteria-rendszert, akkor a béralku során nyomást gyakorolhat a szabályokat esetleg nem ismerő munkaadóra. Így a különböző adó- és járulékmegtakarító lépések jobban elterjedhetnek. Ugyanakkor ezt a szisztémát nem tekinthetjük jutalomrendszernek, amit egy bizonyos teljesítmény elérésekor nyújtanak az alkalmazottnak. Az azonnal alkalmazandó cafeteria leginkább az erkölcsi nyomásgyakorláson keresztül fejti ki hatását. Amikor egy alkalmazott igénybe veszi az így kapott szolgáltatásokat, akkor mindig eszébe jut, hogy ki fizeti azt – véli Vida.
Nem szabad megfeledkeznünk a cafeteria makrogazdasági hatásairól sem, hiszen, a fizetés mellett az így kapott szolgáltatások a társadalom jólétét is növelik. Az, hogy ki, mit vesz igénybe e rendszeren keresztül, függ az alkalmazott képzettségétől és munkahelyi pozíciójától. A kékgalléros munkakörökben az önsegélyező pénztárak örvendenek nagyobb népszerűségnek, míg a magasabb beosztásban levőket az egészségpénztár mellett a színház- vagy koncertbérlettel lehet jobban megérinteni.
A Dimenzió csoport egy korábbi felmérése szerint a magyarországi vállalkozások több mint 90 százaléka nyújt valamilyen béren kívüli juttatást alkalmazottainak, a több megoldást ötvöző, cafeteria-rendszerű juttatások széleskörű elterjedése még várat magára. Legnépszerűbbek a közvetlenül vagy közvetve pénzre konvertálható juttatások.
Magyarországon a vállalat méretével arányosan nő és bővül a munkavállalóknak nyújtott, béren kívüli támogatások mértéke és köre. Ez főként az állami, illetve a volt állami vállalatokra jellemző, ám a külföldi tulajdonú társaságok is élnek vele. A tavaly végzett és az idén publikált felmérés szerint a magyarországi vállalatokra már nem jellemző az alkalmazottak élethosszig történő foglalkoztatása, ugyanakkor egyre erősebb a törekvés a munkatársak elkötelezettségének növelésére. A jelek szerint a cégek nem akarnak túlképzett munkatársakat: 48 százalékuk a feladatnak pontosan megfelelő képességekkel és tudással rendelkező alkalmazottakat foglalkoztat. Csupán a társaságok negyede hajlandó kiemelten értékes munkaerőt alkalmazni. A bérek meghatározásakor túlnyomórészt – a cégek 91 százaléka esetében – a teljesítmény, valamint a munkában eltöltött idő játszik szerepet.
A magyarországi vállalatok közt egyelőre nem örvend nagy népszerűségnek a több megoldást ötvöző cafeteria-rendszer, a többség szerint ugyanis a cég humánerőforrás-stratégiájába jobban illeszkedik a meghatározott rendeltetésű, béren kívüli juttatások rendszere. Ugyanakkor a kutatók szerint a társaságok folyamatosan monitorozzák egymást, ha pedig a piaci versenytársak bevezetnek bizonyos juttatásokat, akkor azt követi a piac – mintegy pozitív visszacsatolásként.
Andacs Botond