Az utóbbi hét esztendőben az OECD 30 tagországában átlagosan 1,5 százalékponttal csökkent a munkáltató által fizetett munkaerőköltség és a rendelkezésre álló nettó bér közötti különbség, ami a vállalkozókat munkahelyek teremtésére ösztökéli, a munkavállalók körében pedig növeli a munkavállalási kedvet, azaz javítja a foglalkoztatási helyzetet - írja legújabb jelentésében az OECD. A statisztika szerint a fiskális rés - azaz a bruttó bérből és a munkáltató által fizetett tb-járulékból álló összköltség, illetve az szja és a munkavállalói tb-járulék átutalása után megmaradó jövedelem közötti különbség - lefaragásában Írország járt az élen 1996 és 2003 között. Az EU legdinamikusabb gazdaságával büszkélkedő szigetországban ugyanis 18,3 százalékpontos volt a mérséklődés. A második legdinamikusabb - 9,9 százalékpontos - csökkenést Magyarországon jegyezte fel a nemzetközi szervezet, de jelentős volt a javulás az Egyesült Államokban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban is. Akadtak azonban olyan OECD-tagállamok is - mint Izland, Szlovákia és Törökország -, ahol nőtt a költségek és a rendelkezésre álló jövedelem közötti különbség. Tavaly a magyar fiskális rés csökkent a legdinamikusabban, ez főként a bérek adóterhelésének mérséklése magyarázza (NAPI Gazdaság, 2004. március 18., 1-3. oldal).
Az OECD adatai szerint 2003-ban a fiskális rés Belgiumban és Németországban volt a legmagasabb, azaz ebben a két országban profitált a legtöbbet - az összköltség több mint felének megfelelő összeget - a kincstár egy átlagos munkavállaló alkalmazásából. A másik végletet Dél-Korea és Mexikó képviselte, e tagállamokban ugyanis a munkáltató által fizetett költségnek kevesebb mint húsz százalékát vonja el az állam adó és járulékok formájában. Magyarországon a fiskális rés 45,7 százalékos volt 2003-ban.
Az OECD országaira jellemző, hogy a gyereket nevelő házastársak esetében alacsonyabb az állami elvonás, így a fiskális rés is átlagosan tíz százalékponttal kisebb az átlagnál. Az egy jövedelemből élő családosok által elérhető megtakarítás tavaly számos országban - többek közt Magyarországon, Németországban, Belgiumban, Izlandon és Luxemburgban - is meghaladja a 20 százalékot. A családi állapoton és a lakóhelyen kívül természetesen a jövedelem nagysága is nagymértékben befolyásolja a fiskális rés nagyságát. A szakértők szerint míg az átlagbér kétharmadát keresők esetében a költségek és a tényleges jövedelem közötti különbség a költségek egyharmadára tehető, addig az átlagosnál 33 százalékkal jobban fizetett munkavállalók esetében az eltérés már több mint negyven százalék. Egyes tagországokban - Luxemburgban és Írországban - a visszatérítéseket is figyelembe véve az egy fizetésből élő házaspárok fiskális terhelése negatív, ugyanis támogatások formájában többet kapnak vissza, mint amit a költségvetésbe és a tb-kasszába befizetnek.
A munkához kapcsolódó fiskális terheknek nemcsak a nagysága, hanem a szerkezete is jelentős eltéréseket mutat az OECD-n belül. Az ausztrál, az izlandi és az új-zélandi munkavállaló gyakorlatilag nem fizet tb-járulékot, miközben Görögországban szinte csak a tb-hez járulnak hozzá az alkalmazottak. A magyar munkavállalók egyenlő mértékben osztják el befizetéseiket a költségvetés és a tb között, az átlagbért terhelő szja és a tb-járulék is az összköltség 13 százalékára tehető.
Kolozsi Pál