Értesüléseink szerint a közeljövőben tovább csökken a felszámolási piac résztvevőinek száma, újabb felszámolással foglalkozó társaságok döntöttek ugyanis a válságmenedzselési tevékenység beszüntetése mellett. A távozó cégek között van az immár kilenc éve felszámolással, reorganizációval is foglalkozó, 1991-ben létrehozott Signator Könyvvizsgáló és Gazdasági Tanácsadó Kft., valamint az 1998-ban alapított Bonum Gazdaságszervező Kft. is. Vélhetően azonban ennél többen fejezik be felszámolói működésüket, ám a pontos felszámolói névjegyzéket a nyár végére állítja össze a Pénzügyminisztérium (PM). A felszámolói tevékenység megújításának és az ehhez kapcsolódó alkalmasságot igazoló iratok benyújtásának a határideje június végén járt le. A piacról kilépő társaságok a korábban „vállalt” ügyeket még befejezik, de új felszámolásokat már nem végeznek. A Signator várhatóan a jövedelmezőbb könyvvizsgálatot választja - tájékoztatta lapunkat Gáborné Szellem Éva, a Signator ügyvezetője. Koltai Sándor, a Bonum ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az utóbbi időszakban a felszámolói tevékenységből jelentős veszteségük származott és a továbbiakban egyszerűen nem lenne fedezet az újabb eljárások költségeire. Ha folytatnák a tevékenységet, elképzelhető, hogy a Bonum kerülne fizetésképtelen helyzetbe. A felszámoló társaságoknak törvényben rögzített kötelezettségük elvállalni a nyilvánvalóan semmilyen üzleti haszonnal nem kecsegtető ügyeket is, amelyek legtöbbször inkább ráfizetést eredményeznek számukra. Nagyobb volumenű, „zsírosabb” eljárásokat már csak ritkán kapnak a felszámolók, és jellemző, hogy a jelentősebb ügyek rendszerint a tőkeerősebb felszámolóknak jutnak (NAPI Gazdaság, 2000. március 16., 7-8. oldal). Egyre inkább jellemző a felszámolást a továbbiakban is folytató cégekre, hogy emellett más tevékenységet is folytatnak, azaz csupán a nagyok engedhetik meg maguknak, hogy tisztán felszámolási profillal működjenek.
A felszámoló cégek száma 1992-ben, a mára többször módosított csődtörvény hatálybalépése után megközelítette a kétszázat, majd az 1997-es törvénymódosítás után 133-ra csökkent. Erdős Károlytól a Felszámolók Országos Egyesületének (FOE) munkatársától megtudtuk, hogy jelenleg 123 cég szerepel a felszámolói névjegyzékben, ebből 105 tagja az egyesületnek. A PM-től származó információink szerint a közeljövőben valóban várható a felszámolási piac koncentrációja, amely a kisebb cégek fokozatos kilépésével, illetve nagyobb társaságokba történő beolvadásukkal jár. Jelenleg egyébként a felszámolók harminc százaléka folytatja le az eljárások 70 százalékát.
Varga Jenő, a Vectigalis Általános Vállalkozási Rt. elnök-vezérigazgatója szerint a válságmenedzselés az utóbbi tíz év során önálló szakmává vált, amelynek sikeres folytatásához meglehetősen nagy üzemméret szükséges. Varga szerint törvényszerű, hogy a piac a felszámolás területén is a koncentráció felé tart, ennek eredményeképpen hosszú távon 30-50 cég maradhat talpon. Turán Zsolt, az Intermanager Vezetői Tanácsadó és Vagyonkezelő Kft. ügyvezetője szerint a felszámolók száz körüli létszáma tarthatatlan, hiszen egyre kevesebb a felszámolói szempontból megtérüléssel kecsegtető eljárás, ezzel szemben egy felszámoló cég törvény szerint történő működtetésének havi költsége jelenős, megközelíti a kétmillió forintot. Katus Zoltán, a Profitholding Kecskemét Rt. vezérigazgatója arról tájékoztatta lapunkat, hogy továbbra is foglalkoznak felszámolással, ám míg 1997 előtt nettó árbevételük közel 80 százaléka származott ebből a tevékenységből, ez mára csupán 20 százalékot tesz ki.
A felszámolások törvényi szabályozása is a felszámolók számának csökkenését eredményezi, hiszen mára nemcsak a felszámolási eljárások takarnak vagyontalan fantomcégeket, hanem a végelszámolások jelentős része is. Molnár György, a FOE elnöke elmondta, hogy a cégbíróságok újabban a nyilvánvalóan fizetésképtelen cégek megszüntetésére nem a hivatalból történő törlést választják, még csak nem is a felszámolást, hanem végelszámolási eljárást indítanak (az eljárástípus kiválasztása a bíróság mérlegelésén múlik), amelyek lefolytatására felszámoló cégeket jelölnek ki. Ez akár rövid távon is megbéníthatja a felszámoló szakmát, lévén hogy a fantomcégek elleni végelszámolás lefolytatása lényegesen költségesebb a felszámolóknak. Ilyenkor ugyanis kétszer kell hirdetniük az eljárás során és a végelszámolások nagy részénél bekövetkező felszámolás megindításával járó cégeljárási költségeket is a felszámoló köteles állni. Ráadásul a felszámolók által olyannyira várt, szeptembertől életbe lépő állami költségtérítés (vagyontalan cégek felszámolásakor a minimális díjak, költségek állami pénzből történő finanszírozása) a végelszámolásokra nem vonatkozik. Végeredményben tehát a felszámolók a vagyontalan fantomcégeket az eddigieknél drágábban kötelesek megszüntetni, saját zsebük terhére. Molnár szerint amennyiben ez az egyre terjedő cégbírósági gyakorlat nem változik, a felszámolók számának korábban tapasztalt lassú apadása drasztikusan felgyorsulhat.
Cs. I.
Csendes Iván