Az év elején még úgy tűnt, hogy sikerült végre értékesíteni a felszámolás alatt álló Csepel Autógyár szigetszentmiklósi üzemét, mára azonban kiderült, hogy a vevő azóta sem fizette ki a szerződésben meghatározott 910 millió forintos vételárat, bár az eredeti határidő már április 20-án lejárt. A gyár azóta is veszteséget termel, aminek terhét a hitelezők viselik, hiszen a birtokba adás csak a teljes vételár kifizetése után történhetne meg. A felszámolónak jogában állna a szerződéstől elállni és új pályázatot kiírni a gyárra. A felszámolást végző Bross Kft.-nek az értékesítéssel kapcsolatos tevékenysége ellen a hitelező Postabank jogorvoslatot kért, a csődtörvény feltételezett megsértése miatt pedig a Rozsman Kft. az APEH Bűnügyi Igazgatóságához fordult. A felszámolást végző Bross-sal kapcsolatban a Felszámolók Országos Egyesületének etikai bizottsága is vizsgálódik.
A NAPI Gazdaság információja szerint máig nem fizette ki a felszámolás alatt álló Csepel Autógyár Kft. tulajdonában lévő szigetszentmiklósi gyárért a korábban vállalt 910 millió forintos vételárat a Szalay Gy. János érdekeltségi körébe tartozó EVN Limited, noha a teljesítésre eredetileg április 20-áig vállalt kötelezettséget (az EVN Limited az általa a pályázaton megszerzett jogokat mára a többségi tulajdonában lévő Csepel Csoport Nemzetközi Kft.-re engedményezte). Értesülésünk szerint az autóalkatrészeket gyártó, jelenleg is működő gyár vételárának fizetési határidejét a felek több héttel meghosszabbították, de a pontos dátumot Zakor Mária, a fizetésképtelen társaság jogi képviselője nem kívánta elárulni. A vételár határidőre történő megfizetésének elmulasztását Szalay - aki a társaságnak a felszámolást megelőzően is tulajdonosa volt - elismerte, de annak okára nem adott konkrét magyarázatot. A Bross Válságkezelő Kft. mint eladó ezek után elállhatott volna a szerződés teljesítésétől az EVN által már korábban befizetett 50 millió forint bánatpénz megtartása mellett, esetleg új tendert is kiírhatna a gyár értékesítésére. A Csepel Csoportot terhelő szerződéses kárátalány mértéke meghaladja a 10 millió forintot.
A Csepel Autó továbbra is veszteségesen működik, de más problémák is vannak, hiszen a felszámoló munkájának helyességét többen is vitatják. A telepen fellelhető környezeti szennyezés mértékének felmérésére 1999 végén a Rozsman Környezeti és Híradástechnológiai Kft.-t kérte fel a Bross. A cég a munkát elvégezte, ám ennek ellenértékét máig nem fizette ki a felszámoló. Az üzem környékén a króm koncentrációja helyenként jelenleg is eléri a beavatkozási határérték harminchatszorosát (ez a szennyezés a napokban oly sokat emlegetett ciánszennyezett terület szomszédságában található és legalább akkora veszélyt jelent). A Rozsmann jogi úton megpróbált már pénzéhez jutni, mind ez idáig sikertelenül. A társaság most az APEH Bűnügyi Igazgatóságán tett bejelentést a Bross ellen a csődtörvény feltételezett megsértése miatt. A Bross-sal kapcsolatban egyébként a Felszámolók Országos Egyesületének (FOE) etikai bizottsága is vizsgálódik - erősítette meg Molnár György, a FOE elnöke. A Postabanktól származó információnk szerint a hitelezőként nyilvántartott társaság sem teljesen elégedett a felszámolás alakulásával, hiszen jogorvoslatot kért a felszámolónak az eladással kapcsolatos tevékenységével kapcsolatban a Pest Megyei Bíróságtól. A Postabank kifogásolta, hogy a gyár értékesítéséről máig nem kaptak tájékoztatást. A bank azt is nehezményezi, hogy ebben az évben még közbenső mérleget sem juttatott el nekik a felszámoló, bár ezt hivatalosan még nem kifogásolták.
Csorba Istvánnét, a Bross ügyvezetőjét szerettük volna megkérdezni a kialakult helyzetről, ám a CSA felszámolóbiztosi feladatait ellátó igazgatót lapzártánkig nem sikerült elérnünk.
A Csepel Autógyár 1999-ben maga ellen kért felszámolási eljárást, mivel alvázmegrendeléseinek elmaradása miatt nem tudta törleszteni hiteleit. Ezt követően a felszámolónak sikerült egyes vagyonelemeket értékesítenie - így például az egyik ingatlanrészt a szerszámkészítéssel foglalkozó Anco-Cook Kft. vette meg -, de a legértékesebb, a cég 86 hektáros, 1,4 milliárd forint könyv szerinti értéken nyilvántartott szigetszentmiklósi gyára akkor még nem talált vevőre. Később négy divízióra bontva hirdették meg a Csepel Autót, és bár három pályázat érkezett, végül csak a hőkezelő központot sikerült eladni a HTV Horszt Termotechnikai Kft.-nek. Ezt követően újra az egybeni eladásra tett kísérletet a felszámoló cég, a pályázat az értékelés szerint érvénytelenül zárult. A döntés ellen azonban több érdekelt is jogorvoslatot kért. A hitelezői oldalról a Postabank és az APEH, a pályázók közül pedig a Csepel Autógyár 2000 Kft. és az EVN Limited nyújtott be a felszámolással kapcsolatos kifogást a Pest Megyei Bíróságon (PMB). Időközben a felszámolóbiztosi feladatokat Tihanyi Ernőtől a Bross igazgatója, Csorba Istvánné vette át. Miután a PMB elutasította az összes pályázói és hitelezői keresetet, az utóbbi két cég fellebbezett döntése ellen (NAPI Gazdaság, 2000. április 6., 11-12. oldal).
Az ügyben érintett társaságok mindegyike elismerte, hogy a vagyon értékének megőrzése szempontjából a lehető legrosszabb lehetőség, ha a Legfelsőbb Bíróság ítéletéig kell várni az értékesítés újraindításával. A bíróság ugyanis a jogerős döntésig elrendelte az értékesítés felfüggesztését.
A Legfelsőbb Bíróság nem sokkal később feloldotta az autógyár vagyonának értékesítésére vonatkozó zárlatot és új elsőfokú eljárás lefolytatását írta elő, amelynek keretében a felszámoló nyilatkozott a fizetésképtelen autógyár működésének az adásvételt megelőző egy évéről. A nyilatkozatból kiderült, hogy ebben az időszakban a gyár állaga romlott, a készletek mintegy 20 millió forinttal csökkentek, és a továbbra is veszteséges működés (naponta körülbelül 1 millió forint mínusz) miatt elbocsátásokra is sor került (NAPI Gazdaság, 2001. január 4., 7. oldal).
A Bross ezután felkérte a még versenyben lévő Csepel Autógyár 2000 Kft.-t és az EVN-t korábbi ajánlatuk fenntartására. Miután a két pályázó ismét nyilatkozott arról, hogy vételi szándékát továbbra is fenntartja, az ártárgyalást 2001. január 25-ére írták ki. Szalay korábban a NAPI Gazdaságnak elmondta, hogy a Csepel Autógyár 2000 Kft. nem fizette be a bánatpénzt, így végül a tényleges ártárgyalás elmaradt. A vételár tehát az EVN által már korábban is felkínált 910 millió lett. Szalay a szerződés megkötésének idején azt tervezte, hogy a 350 dolgozót foglalkoztató szigetszentmiklósi gyárban a termelés korábbi profilja megmarad, illetve kiegészül, reményei szerint szigeteléstechnikai eszközök gyártásába kezdtek volna. Az ambiciózus terveket azonban megkérdőjelezheti, hogy a vevő a vállalt határidő után több mint két hónappal sem fizette ki a gyár ellenértékét.
Az idő múlásával a hitelezők egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek. Ha ugyanis az egykori felszámolóbiztos által meghirdetett és a jelenlegi felszámolóbiztos által érvénytelennek ítélt második pályázaton a Bross eladta volna a vagyont, akkor ezt még 140 millió forint felszámolás alatt felgyülemlett veszteséggel megtehette volna, míg mára ez az összeg mintegy 700 millió forintra rúg. A felkínált vételárak között ráadásul jelentős különbség nem volt, hiszen a pályázók mindegyike közel egymilliárd forintot adott volna a gyárért.
Csendes Iván
