- Sportszeretete családi indíttatásból fakad?
- Tulajdonképpen igen - édesapám síelt, Magyarországon az elsők között kezdett szörfözni és a példája nyomán sokféle sportot kipróbáltam három testvéremmel együtt, de egyiket sem csináltam sokáig. Egy ideig teniszeztem, asztaliteniszeztem, aztán lovagoltam, később atletizáltam is, de futásban nem voltam túl jó.
- Mindezekből miért éppen a futás maradt?
- A Nyugati térnél laktunk és a testvéreimmel elkezdtünk hetente egyszer-kétszer a Margitszigetre járni, először egy kört, aztán kettőt futni. Később rövidebb utcai versenyekre is beneveztünk, nagyon megtetszett, persze ekkor még nem gondoltunk hosszabb távokra.
- Általában később a sport háttérbe szorul, jön a karrier, a család...
- Húszévesen nagyon távolinak tűnt a félmaraton is az egy-két szigetkörhöz képest, de aztán egyszer sikerrel lefutottuk a 21 kilométert. Később a család és a munka mellett csökken a sportra fordítható idő, ekkor került újra előtérbe a futás, amelynek nagy előnye, hogy minimális eszközt, időt és szervezést igényel, viszont rendkívül jó állóképességet biztosít.
- Mégsem fut mindenki, pláne nem maratonokat.
- Közhely, hogy a futók a kihívásokat keresik, de mint a közhelyek általában, ez igaz is. A futás önmagában is jó a testnek és a léleknek: ha kell, kikapcsol, ha kell, feltölt, és a munkában is segít. Az ember célokat fogalmaz meg a munkában és a sportban is. Ahogy egyre többet futottam, egyre jobban ment, és jöhettek az új célok. Úgy öt éve nekiálltam komolyabban készülni, és 2007-ben teljesítettem az első maratonomat.
- Gondolom, emlékezetes maradt.
- Kétszeresen is, mert bár a Budapest Maratonra neveztem, bokasérülés miatt nem tudtam elindulni, ezért későbbre, Firenzébe jelentkeztem. Ez a mai napig meghatározó sorozatot indított el az életemben: minden évben más országban futok maratont. Firenze elsőre kétszeresen nehéz volt, mert náthásan futottam végig, reményeimhez képest elég gyenge idővel, 4 óra 17 perccel. Aztán Prága következett 2008 tavaszán, 3:47-tel, majd ősszel a Budapest Maratonon már 3:45-öt mutatott az óra. Utána, 2009-ben jött Berlin, ahol ezredmagammal futhattam át a Brandenburgi kapun a célba, 3:37-tel, és aztán még egy klasszikus: 2010-ben New York, ahol a 3:35-ös időmmel még közelebb kerültem a 3:30-as álomhatárhoz.
- Ehhez már tudatosan kell edzeni. Használ edzéstervet?
- Előre megírt edzéstervem nincs, de a tudatosság és a rendszeresség megvan. Ha egy nagy célt kitűzök, akkor az előtte lévő hónapokat megnyomom egy kicsit. Ürömön lakom, ez remek hely edzeni, lehet emelkedőkön futni, hosszabb meneteket megtenni terepen, használok pulzusmérős órát is.
- A család mit szól mindehhez?
- Nős vagyok, van egy kilencéves lányom és egy ötéves fiam, akik nagyon büszkék rám: látom rajtuk, hogy értékelik a teljesítményemet, a budapesti rendezvényekre néha eljönnek szurkolni, és ők is sportolnak (a fiam focizik, a lányom röplabdázik). A feleségem hetente egyszer fut, néha elkísér a Margitszigetre.
- Mikor van ideje futni?
- Hétvégén általában nem dolgozom, bár telefonon elérhetőnek kell lennem. Szombaton szeretem úgy kezdeni a napot, hogy nagy futással indítok a Kevélyek felé vagy a Hármashatár-hegyen egy-másfél órát edzek. Vasárnap többnyire délután futok, hétköznap a Margitszigetre heti egyszer, ha maratonra készülök, akkor kétszer megyek ki.
- Más sportok is megmaradtak?
- Igen, alpesi síelésben amatőrként versenyzek is, nyáron pedig szörfözöm, de már nem versenyszerűen. Szeretem a hegyi túrákat, többek között voltam a Mont Blanc-on és a Kilimandzsárón. A hazai teljesítménytúrák között a Mátrabércet és a Kinizsi Százast tettem meg, és tervbe vettem egy Ironmant is.
