Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Született futó?
- Szó sincs róla, valójában 18-20 éves koromig eszembe se jutott a futás, inkább kerékpároztam, úsztam, de azt sem versenyszerűen. Főiskolás koromban kaptam kedvet először ehhez a sporthoz, persze nem vittem túlzásba, legfeljebb harminc-negyven percet futottam, ennyi az egészséghez elég is volt. Néhány évvel ezelőtt cégünk támogatott egy félmaratoni futóversenyt, amelyre én is felkészültem. Lefutottam és megtetszett. Eltelt még két év, és teljesítettem a maratoni távot is, sőt azóta már ötször lefutottam és újabbakra is készülök.
- Miért éppen a futás, nem tipikus, hogy főiskolások ezt a sportot választják?
- Akkoriban is sokat utaztam, és ez volt az egyetlen sport, amely nem igényelt különösebb előkészületet. Nem kell hozzá pálya vagy társ, elég egy jó futócipő a bőröndbe. Mostanra eljutottam oda, hogy akármennyi a munka, azért mindig be tudom illeszteni a napi teendők közé. Többnyire reggel futok, ha kell, hajnali ötkor kelek, teljesítem a napi adagomat, és hétkor már indulhatok munkába.
- Ez hányszor fér bele egy munkahétbe?
- Ötször vagy hatszor, ennyi kell, mert a maratoni már nagyon megterhelő. A legjobb eredményem három óra hat perc, ezzel a Budapest-maratonon az első százban voltam tavaly, az idén szerettem volna három órán belül futni, de megsérültem, nem tudtam megfelelően felkészülni. Jelenleg heti 65-70 kilométert futok, mostanában elsősorban a Margitszigeten. De a cipőm mindig velem van, sokat vagyok úton, így sok helyen futva fedezem fel a várost.
- Egy ismerőse vette rá a maratonira, önnek sikerült már másokat is bevonnia?
- A környezetemben kétfajta ember van: aki fut, és aki szeretne futni. A futás magányos dolog, de valahogy összehozza az embereket. Sokan kérdezgetnek, szinte mindenkit érdekel. Egy-egy üzleti tárgyalás szünetében is gyakran szóba kerül a futás, és a közös élmények akár segíthetnek is a sikeres megállapodásban.
- Hogyan választja ki a versenyeket?
- Azt vallom, hogy a futás révén másképpen is meg lehetne ismerni a városokat. Tavaly indultam Rómában, nagyon tetszett, aztán decemberben a szabadságom alatt rajthoz álltam egy maratonin Floridában, Palm Beachen. Csodálatos pálya, menet közben kel fel a nap, az egyik oldalon az óceán, a másikon pálmafák. De futottam már Hamburgban, ott viszont a hangulat volt fantasztikus, rengetegen voltak a pálya mentén, mindenkit úgy biztattak, mintha ő vezetne a versenyben. Terveim szerint az idén megint keresek egy extrémebb helyszínt...
