Ha valaki a design szerelmese, akkor annak gyűjtögető életformája nyomot hagy a térben. Az Eklektika az eklektikáját éppen a tulajdonos ilyen jellegű szenvedélyének köszönheti. A kortárs művészek kiállításival tarkított térben retrohangulat uralkodik, mely még a tálalásban is érezhető: az elődtől, egy magyaros étteremtől örökölt alpakkatálcán szolgálják fel a kenyérre kenhető vagy pakolható falatkákat. Az, hogy egy kávézó étteremként is funkcionáljon, nagy kihívás, ám egy tapasztalt séf számára ez nem jelenthet akadályt. Pálos Beáta nagy műgonddal állította össze a restolounge étlapját, és hogy ne unják meg a vendégek a kínálatot, hetente újabb és újabb izgalmas étkekkel rukkol elő.
A restolounge valójában egy pezsgő nagyvárosi közösség találkozóhelye, nappali és étkező egyben, ahol mindenki igazán otthon érezheti magát. Az Eklektika hangulata napszakonként változik, például ebédidőben a mindig rohanó kozmopolita két pillanat alatt étkezhet, a kikészített háromféle fogásból saját magának tálalhat, este pedig élő zenére falatozhatunk. Mi utóbbit tettük, pirítósunkra magos mustárral ízesített padlizsánkrémet, diós-zelleres fetasajtkrémet kentünk és a vörösborban sült kolbászt se hagytuk ki. Ezek a finomságok egy jó fröccs kíséretében már önmagukban egy komplett vacsorát képeztek, de az étlapot mazsolázva nem tudtunk ellenállni a többi ízkompozíciónak sem.
A húsétel előtt remek felvezető volt a spenót házi gomolyával és vajon grillezett laskagombával. A gomolyasajt, a zöldségek, gyümölcsök, zöldfűszerek java is közvetlenül a termelőktől származik, friss és nagyon ízes. A húsételek közül a kacsára esett a választásom, mert ínycsiklandó kísérőkkel párosították: gyömbéres narancslekvárral és mandulás krokettel. És hogy teljes legyen eklektikus csapongásunk az étlapon, természetesen süteményt is kóstoltunk, méghozzá Magdi néniét, aki nem más, mint a tulajdonos édesanyja.
Tóth Ákos Gábor