Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kárpátaljai magyar turizmusról a Szovjetunió bukása után beszélhetünk, e sorok szerzőjének szülei a hetvenes évek végén például Munkácsra csupán a hatóságnak benyújtott útvonalterv és folyamatos ellenőrzés árán juthattak el. A munkácsi várba fel sem lehetett menni, hogy miért, nem mondták meg. Feltehetően - mint később kiderült - azért, mert ekkor katonák, mezőgazdasági gépszerelők laktak az ősi termekben, miközben mindenütt szeméthegyek, piszok, málló falak, elhanyagoltság volt a jellemző. Napjainkra azonban Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc a Habsburg-ostromoknak évekig ellenálló, a szabadságharc központjául szolgáló erődítményét szépen felújították. Emellett rekonstruálták a vár óriási kútját - a vízutánpótláshoz nem férhetett az ellen -, az ódon épületek egyikében pedig az állandó tárlatok mellett pazar Csontváry-kiállítás látható.
Kárpátalja a történelmi Magyarország egyik legszebb régiója - egyetlen hibája van: piszkos és néha úgy tűnik, itt még nem találták fel a szemeteskukát. De azért van bőven látnivaló. Beregszászon, az egykori Bethlen-kastélyban az egyik legérdekesebb kiállítási anyaggal rendelkező magyar múzeummal ismerkedhetünk meg, Husztnak romvára pedig - hajdanán még Szent László építette a kunok ellen - ebben az állapotában is mindent elmond a végtelen évszázadok magyar történelméről. Akárcsak a történelmünkben oly meghatározó szerepet játszó Vereckei-hágó, ahonnét fenséges látvány tárul az ember szeme elé. Ha keletre fordul, ott már a Dnyeszter vízgyűjtő területe látható, a csermelyek, a patakok mind ebbe a folyóba futnak. A hágótól nyugat felé a történelmi Magyarország északkeleti része látható, a Tisza vízgyűjtő területe. Itt húzódik egy évezredek óta járt út, ezen jöttek be honfoglaló őseink ezeregyszáz éve. A honfoglaló magyarok logisztikai teljesítményére a XXI. században élők is csak elismeréssel tudnak visszatekinteni: a történészek kétszáz-háromszázezer emberről beszélnek (köztük öregek, asszonyok, gyerekek), a jószágok száma jócskán meghaladta az egymilliót, és ezt a hatalmas tömeget kellett több ezer kilométeren keresztül egyben tartani, védeni a folyamatosan támadó ellenséges törzsektől. A kutatások szerint mindeközben a bizánci udvarban "dolgozó" magyar kémek híradásaiból az is világos volt a nép vezérei számára, hogy a Kárpát-medencében hatalmi vákuum van, vagyis nagyon is tudatosan készültek a betörésre és hódításra. Látható még itt egy csonka emlékmű is, amely azért befejezetlen, mert eredetileg ugyan hétszintesnek készült (hét törzs, hét vezér) a rendszerváltás után, ám az ukrán hatóság annyira megijedt egy ilyen monumentális mű befejezésétől, hogy három szint után leállították az építkezést.
