Victor Segal élete kulináris élményekkel és első osztályú szakácsművészettel fűszerezett, nála minden a gasztronómia körül forog. Tapasztalatait a budapesti és tel-avivi Hiltonban és Intercontinentalban, két Michelin-csillagos lyoni étteremben, majd a budapesti Barakában gyűjtögette. És mi lett a hosszas tanulás eredménye: fúziós alkotások, némi molekuláris gasztronómiával átitatva. Ezek a művek ehetők, sőt mesteriek, nemcsak szépek, hanem nagyon finomak is.
Segal új éttermében a harmónia uralkodik. A szokatlan ízpárosítások elbűvölik az embert. Ki gondolná, hogy a cékla remekül illik a körtéhez, ketten együtt nagyszerű köretet alkotnak. Ráadásul hagyják őket érvényesülni a tányéron, az étel nem túldíszített, a már említett vörös és fehér kísérők mellett még narancs sütőtökpüré színesíti a kacsamellérméket. A fehér tányéron heverő ehető "színfoltok" jólesnek a szemnek és jólesnek az ízlelőbimbóknak. A közel-keleti évek alatt Victor megszerette a halakat és megtanult velük bánni. A szecsuánborsba forgatott tonhal angolosan sütve maximális hozzáértésről tanúskodik. És hogy minek a segítségével lehet még szebbé és gazdagabbá tenni az ételeket? A molekuláris gasztronómia praktikáival. A nitrogénnel fagyasztás vagy a habszifonból kifújt krumplipüré a modern szakácsművészet elmés találmánya.
Az Ó utcai étterem nagyon friss, még az utolsó simításokat végzik, de februárban már minden a helyén lesz, csokoládévacsora keretében avatják fel. A csokibarna, a krémszín és a zöld hármasába semmi sem zavar bele, az étterem dísze tagadhatatlanul az üvegfal, teletűzdelve borospalackokkal, de jópofa színfolt a megvilágított, olívaolajjal, ecettel és más színes folyadékokkal megtöltött üvegekből álló szegély is.
Tóth Ákos Gábor