Néhány esztendeje a holland Theo Jansen egy genetikus algoritmust dolgozott ki, hogy meghatározza a mesterséges lábízület legjobb energiakihasználású mozgását. Több ezer mérési adatot táplált be a számítógépébe, és rájött, hogy bizonyos hosszúság esetén egészen csekély meghajtó erő szükséges, akár egy könnyű szélfuvallat is elégséges. A tervező, aki egyben képzőművész is, elképzelése igazolására összeeszkábált néhány szerkezetet a tengerparti dűnék között. Több ezer műanyag bergmanncsövet darabolt fel, alakított át és szerelt egymáshoz, hogy létrehozza fura, bámulatos teremtményeit, amelyeket mintha varázserő mozgatna a fövenyen. Jansen strandbeestnek, azaz strandszörnyetegnek becézi őket. - Mozgékony, önálló életre képes lények - magyarázza alkotójuk. Mások inkább kinetikus szobroknak, robotoknak, egyfajta műalkotásoknak tartják ezeket az objektumokat. A bestiák törékenynek látszanak, akárcsak a mesebeli óriásszörnyek csontvázai, mégis olyan elegánsan mozognak a Scheveningen-Zuid nedves homokján, mint valami mutáns rákok - látszólag bármiféle külső erőforrás nélkül. Jansen 2006-ban a londoni Trafalgar teret is meghódította szörnyeivel, de épített már 3,2 tonnás, lábakra szerelt szállító járművet is, amelyet egyetlen ember vontathat. Jelenleg egy tízméteres, 14 tonnás "lépegetőn" dolgozik.
Tóth Ákos Gábor