Minden esélye megvolt a BoxUtca étteremnek, hogy kiütéssel leterítsen, ám mégsem élt a helyzet adta lehetőségekkel.
Az ételekkel és a kiszolgálással nem volt baj, viszont a hely szelleme nem kápráztatott el. A BoxUtca a pub és az étterem ötvözete, picit kaotikus, tévék sokaságával felszerelt. A vendég egy bárba lép, ahol kedves, mosolygós pincérek fogadják, majd a hátsó étteremrészbe kísérik, ha éppen nyugodt vacsorához van kedve. Itt a Kovács "Kokó" István relikviáival szegélyezett tér szigetekre tagolt: az üzletvezető, Ludmán Csaba szerint inkább a külföldi vendégek kedvéért, a magyarok szívesebben eszegetnek a félhomályban, az egyik szegletben.
Turistákból, üzletemberekből sincs hiány, ami nem csoda, hiszen a város szívében, a Bazilikával szemben található a sportétterem. Délben jellemzően a környező irodaházak jól szituált magyarjaitól hangos a hely, akik szívesen választják a napi menüt, márciusban pedig a direkt nekik szánt businessmenüt. Az amerikai foci rajongói csirkeszárnyat és pattogatott kukoricát kapnak mérkőzésnézés közben, hogy kellően át tudják élni a focis feelinget. Gátfalvi Béla séf immáron a nyolcadik étlapot állította össze, ami egy öt éve működő étterem esetében szép eredmény. Vannak olyan fogások, amelyeket bűn lenne az étlapról levenni, ilyen a tandori csirke, vagy a külföldiek nagy kedvence, a borjúpaprikás kapros túrós csuszával. David Coulthard F1-es pilóta kesztyűinek "árnyékában"én azonban boldogan ízlelgettem a konyakban pácolt libamájat kalácson, a baconbe tekert szűzpecsenyét kéksajt-mártással, végezetül a forró, mogyorós csokoládépiskótát vaníliafagylalttal, fehércsokoládé-mártással.
Tóth Ákos Gábor