- Azért ahhoz jó nagy adag bátorság is kellett, hogy a karácsonyi dömpingben rukkoljon elő elsőkönyvesként.
- Nem ez a lényeg, hanem hogy minden mostani történetet a gyerekkorom szép meséivel vetettem össze. Benedek Elekkel, Illyés Gyulával, népmesékkel. A mostani mesék túlságosan tükrözik a szülők, a mi korosztályunk életfelfogását, amivel azért vannak problémáink nekünk magunknak is.
- Nem arról van szó, hogy ezek a történetek pusztán szórakoztatni akarnak, míg a régiek urambocsá némi tanulsággal is szolgáltak?
- Az számomra is csak a második-harmadik epizód megírása után derült ki, hogy itt voltaképpen klasszikus emberi értékeket járatok körül a mesefigurákkal. Éppen azért, mert nap mint nap ezek hiányával kell szembesülnünk.
- Egy dolog mesét írni, és megint más azt eljuttatni az olvasókhoz...
- Én ezt a történetet a gyerekeimnek írtam, de aztán megosztottam egy-két olyan emberrel, akinek adok a véleményére. Szerencsém volt, mert egyikőjük felhívta rám a kiadó figyelmét. Addigra már több kilincselésen túl voltam, általában el sem olvasták a kéziratot.
- Mi ragadhatta meg ennek a kiadónak a figyelmét?
- Állítólag a cég vezetője felolvasta a gyerekeinek, s azoknak tetszett. Más kritérium nemigen lehetett, hiszen olyan könyvek vannak még a portfólióban, mint egy Schumacher- vagy éppen egy Talmácsi-életrajz. De nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy üzletileg is bíznak a sikerben. Ezért aztán a könyv mellé egy hangos könyvet is készítettek, amelyen egy fiatal, ámde rendkívül tehetséges színésznő, Polgár Lilla interpretálja a szöveget.
- Tudják-e a munkahelyén, hogy egy ilyen széplélekkel dolgoznak együtt?
- Most már igen, de az általános reakció az, hogy nem nézték volna ki belőlem.
- Egy üzletfejlesztési menedzser mennyire tudja menedzselni ezt az árut? Transzponálhatóak-e azok a technikák erre a termékre?
- Szívesen mondanám, hogy igen, de sajnos nem így áll a helyzet. Egy cég fejlesztési stratégiájában új irányvonalakat keresni, illetve uniós pénzeket beterelni az informatika területére izgalmas feladat, de teljesen más, mint amikor az ember a legbensőbb kincsét szeretné megosztani a világgal. Annyit természetesen megteszek, hogy elmegyek felolvasni, ahová csak meghívnak, noha ez a munkahelyi év végi hajrá mellett nem csekély egyeztetési zsonglőrködést jelent. Ebbe éppúgy belefér a Litea könyvesbolt a Várban mint a kadarkúti falusi iskola vagy éppen egy erdélyi felolvasás.
Tóth Ákos Gábor