A Carne di Hall remek csábító, először külsejével lopja be magát az ember szívébe, majd felfedi ennivaló tulajdonságait, amelyeknek nehéz ellenállni.
A húsok szentélye vendégcsalogató, hiszen rusztikus, barátságos, romantikus, ám ennél a kellemes környezetnél jóval többet nyújt, a betérő ízlelőbimbóit kényezteti. 2004-ben a Carne di Hall megkapta az Év nyitó étterme megtisztelő címet, ám fő vonzereje - amiről már a neve is árulkodik, hiszen a carne olasz szó magyarul húst jelent - húsválasztéka. A messzi földről, Argentínából származó marha színe-java ide csalogatja a húsimádókat. A Carne di Hall steakjei hatalmasak - az az ember érzése, mintha egy fél marhát enne meg -, omlósak, szaftosak és gusztusosak. A nemes húshoz nemes nedű illik, amit a minden borínyenc igényét kielégítő borlapról nem nehéz kiválasztani. A szőlőremekek magyar, francia, olasz, chilei, dél-afrikai pincészetekből származnak, a nagyszomjúak kérhetnek borokat magnum - 1,5 literes - kiszerelésben, az újdonságok és különlegességek kedvelői a limitált borok listájáról választhatnak.
Nekem a meglátni és megszeretnihez hasonló, megkóstolni és megszeretni élményben volt részem akkor, amikor betértem ide vacsorázni. Tetszett a hely, mert otthonos, nem feszeng úgy az ember, mint egy tipikus fehérabroszos étteremben, de azért damasztszalvéta, csinos poharak és teríték van az asztalon. Bár a levesválaszték is csábító, mégis a hideg előételek csigázták fel a fantáziámat: libamájpástétom eperchutneyval és a habkönnyű padlizsánkrém. A meleg előételek is lenyűgözőek, az olívaolajban úszkáló finomságokat kár lenne kihagyni: fokhagymás királyrákfarok paradicsommal vagy fokhagymás békacomb csigával. Ha már itt járunk, a steakek valamelyikét feltétlenül kóstoljuk meg, de a kacsamell roséra sütve meggymártással és a lazac házi zöldségszalmán, szójamártással is csodás élmény. Az édes kísértések közül mindegyik vonzó, nálam a csokoládétorta vaníliafagylalttal volt a nyerő.
Tóth Ákos Gábor