A világon mindenhol ügynökségek segítik a művészeket. Ez egyfajta munkamegosztás. A művészeknek az a feladatuk, hogy a legmagasabb művészi színvonalon játsszák el a rájuk osztott szerepeket, az ügynökség szakemberei pedig mögéjük teszik a jogi és gazdasági képviseletet. Fejlett országokban ezért a bevétel 10-30 százalékára tartanak igényt, itthoni adat nincs, helyesebben nem illik róla beszélni.
Egy profi művészügynökség színészek, írók, díszlet- és jelmeztervezők, súgók, dramaturgok, rendezők és koreográfusok számára nyújt teljes képviseletet, vagyis egyénre szabott szolgáltatást. Az ügynökséghez tartozó művészeknek nem kell a saját pénzükre alkudniuk, nem kell szerződést fogalmazniuk, számlázniuk, egyeztetniük, nem kell a sajtóban a róluk megjelenő cikkeket ellenőrizniük. A szerződések szövegei egy átlagember számára nehezen érthetőek, a bennük foglaltakat nem árt magyarról magyarra lefordítani, hogy a művész pontosan tudja, milyen kötelezettségeket vállal.
- Ma már a szerződések sokkal komplikáltabbak, mint amikor én elkezdtem ezt a munkát, akkoriban a szerződések csak abból álltak, hogy a művész mire köteles, egy hosszú felsorolásban csak ez volt olvasható. Most kétoldalú, együttműködési szerződéseket kötünk, amelyek pontosan tartalmazzák mindkét fél jogait és kötelezettségeit - mondta el lapunknak Pécsi Júlia, a piacvezető Kék Művészügynökség vezetője. - A teljes képviselet sokkal komplexebb feladat, mint a hazai piacon oly gyakori közvetítő ügynökségek tevékenysége. Sokrétű, változatos, de csak az vágjon bele, aki elég elhivatott, mert ez egyfajta misszió is, nem lehet belőle meggazdagodni. Körülbelül annyit keresünk, mint amennyibe kerülünk. Nem csodálkozom, hogy mások nem nagyon mernek belekezdeni, pedig jó lenne, ha nem lennénk egyedül ebben a harcban. Persze ennél is fontosabb, hogy valódi képviselete legyen a színházi embereknek - tette hozzá Pécsi Júlia.
És hogy miért nincsen ennek a szakmának múltja Magyarországon? Egy kicsi országban, egy pici szakmában mindenki ismer mindenkit. A hazai színházaknak többnyire saját társulatuk volt, ritkán hívtak vendéget egy-egy szerepre. A filmszerződések megkötésekor sem volt a művésznek lehetősége alkura. Amikor a Kék Művészügynökség elindult, a színészek többfelé dolgoztak: színházban játszottak, meghallgatásokra jártak, számukra új társulatokhoz szerződtek. Magyarországon abban az időben már forgattak külföldi gyártású filmeket, amelyekhez szereplőválogatásokat is hirdettek, stb. Ezekhez a munkákhoz már szükség volt képviseletre.
- Soha nem mi keressük meg a művészeket - mondta Pécsi Júlia. Akik hozzánk tartoznak, mind úgy érezték, hogy szükségük van erre a típusú képviseletre vagy azért, mert túl sok munkájuk lett hirtelen, és már nehezen tudták egyeztetni magukat, vagy azért mert a szerződéseik olyan bonyolultak lettek, hogy szakemberre volt szükségük. Ma már nagyon sokan keresnek meg minket, nem is tudunk mindenkit elvállalni. Félek, ha még több művész teljes képviseletét próbálnánk ellátni, elveszítenénk a munka személyességét, pedig az és a bizalom ebben a munkában nagyon fontos.
Az ügynökség vezetője mindazonáltal bízik abban, hogy a következő művészmenedzseri generációnak könnyebb lesz a dolga. Ma már ugyanis képeznek ilyen szakembereket a Színművészeti és az Iparművészeti Egyetemen.
Tóth Ákos Gábor