- Honnan ered ez a szerelem?
- Azt hiszem, a műszaki érdeklődés és a szép, klasszikus formák szeretete együttesen váltotta ki ezt a vonzalmat. Gyerekkoromban sokat szerelgettem, mindig azt, ami elromlott vagy azt hittem, hogy elromlott. Manapság már nem egyszerű ezt a szenvedélyt kielégíteni, hiszen ha felnyitom egy modern autó motorházának tetejét, zavarba jövök, hiszen még a gyújtógyertyát is alig találom meg. A régi, egyszerű motorokon jókat lehetett bütykölni, sikerélmény volt az útszéli lerobbanásból kreatív ötletekkel menteni a helyzetet.
- Mi volt az első szerzemény?
- Főiskolás koromban egy Zastava 750-es, bár az igazat megvallva, akkor még nem elsősorban az old timer volta miatt esett erre az autóra a választás, inkább az ára volt vonzó. Sokszor sikerült is "megvédeni" rajta a műszaki diplomámat, azt hiszem, az ablaktörlő motorja volt az egyetlen alkatrésze, amit nem kellett szerelnem rajta. Később aztán jött az első igazi vágyálom beteljesedése, a Velorex.
- Mi a célja a felújított veteránokkal?
- A gyűjteményben vannak külföldi gyártású darabok, közülük olyan, amelyik formájával vagy éppen technikai megoldásaival fogott meg. Egy R-69-es BMW motorkerékpár, egy Heinkel Trojan vagy egy oldalkocsis Ural - amely velem egyidős - mindenképpen szemet gyönyörködtető példányok. Ezeket jó néha megjáratni, szerelgetni, egy kicsit visszalépni az időben. Viszont amire igazán büszke vagyok, az a Magyarországon gyártott motorok gyűjteménye, a Panni robogótól a Tündén, a Csepeleken keresztül egészen a Pannóniákig. Ezekkel a motorokkal van igazán célom: egy jó barátommal, Sárvári Zolival szeretnénk mind a 28 darabját gyári állapotba hozni, és találni egy méltó helyet az állandó kiállításukra. Úgy gondolom, hogy ezek a motorok hűen jellemzik az akkori magyar gépipart, amely eltűnni látszik. Szeretném, ha ezzel az állandó kiállítással mind a külföldiek, mind a gyerekeink számára láthatóvá tennénk a szebb kort is megélt iparunk e pici részét és megmentenénk az utókornak.
- Minden darab egy történet: közülük melyik a legérdekesebb?
- Nehéz választani, hiszen tényleg minden darab egy történet. Az első Velorexemet például gyári állapotban, 7000 futott kilométerrel egy bontóban találtam Monoron. A Heinkelt Klagenfurtban, egy fészerben láttam meg, amikor az ottani Harley-Davidson-világtalálkozón repültem.
- Mikor van ideje bütykölgetni, hiszen elég sokat repül?
- Sajnos jóval kevesebbet tudok vele foglalkozni, mint szeretnék, ezért is halad ilyen lassan a flotta felújítása. Hiszen főállásban a Malévnál repülök, szabadnapjaimon pedig repülőnapokon, versenyeken veszek részt. Főleg télen tudok vele egy kicsit foglalkozni, hiszen akkor nincs sportrepülés, bár tavaly és az idén már ez sem működött, ugyanis az a megtiszteltetés ért, hogy meghívtak az Egyesült Arab Emírségekbe a világ egyik legnagyobb repülőnapjára. Lehet, hogy az utolsó darabot nyugdíjas koromban fogom befejezni...
- Azért ez elég költséges szenvedély...
- A roncsok megvásárlása még nem. A hozzáadott érték, a belefektetett munka és az egyedileg újragyártott alkatrészek már komoly összeget jelentenek. Úgy számolom, hogy például egy veterán motor a felújítása után mintegy félmilliós értéket képvisel.
Tóth Ákos Gábor