Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egészségpénztári kiadások között a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint még mindig elsöprően nagy arányt képviselnek a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök. Gyanítható, hogy a jogalkotók a szektort érintő sorozatos szigorításaik során nem elemezték, mire mennyit költenek a tagok. Például a kasszák indulása után jól látható volt, hogy megugrott a fogászati kezelésekre kiadott forintok aránya. Úgy tűnt, a frissen taggá váltak először fogaikat hozatták rendbe (ennek egészségügyi hatását talán felesleges részletezni, köztudott ugyanis, hogy a fogproblémák számos betegség okozói lehetnek). Később fokozatosan teret nyertek a kifejezetten prevenciós célú kiadások. 2007 nyarán aztán az úgynevezett életmódjavító szolgáltatások kikerültek a támogatotti körből. Ide sorolták például a rekreáció számos formáját és az egészségkúrákat, de a sportolást is. Szerencsére utóbbi téren enyhítettek a szigoron. Az egészségpénztáraknál azután a sporttevékenység támogatása korláttal ugyan, de végül nem életmódjavító egészségpénztári, hanem kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatás lett.
A szigorítás előtt mindenesetre már a 20 százalékot is meghaladta az úgynevezett életmódjavító szolgáltatások aránya a teljes szolgáltatási kiadások között, az előző év végére pedig ez az arány minimálisra csökkent. Hiába lenne tehát kívánatos az egészséggel kapcsolatos attitűdön változtatni (erről szóló cikkünk a 19. oldalon), a szabályok éppen ennek ellenkezőjéről szólnak. A további megkötések pedig gátat szabhatnak a szektorban már éppen megindulni látszó újabb kedvező folyamatoknak is. (A kasszák egészségügyi szolgáltatásainak terjedéséről cikkünk a 20. oldalon)
