Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nincs olyan ember, aki élete során legalább egyszer ne kerülne magánéleti válságba vagy akár olyan vállalat, ahol ne fordult volna elő szervezeti krízis. Ezekben a helyzetekben az a közös, hogy valahol el kell kezdeni a kilábalást, legyen az ember akár pszichiáter, akár cégvezető.
Az élet valahogy úgy hozta, hogy nehéz helyzetekben sokan kérnek tőlem tanácsot. Ennek okára jelen cikk keretei között nem térnék ki (habár erre is van egy elméletem), de az biztos, hogy ezért kezdtem el komolyabban foglalkozni magukkal az ügyekkel, azok hátterével, keresve bennük a közös, általánosítható vonásokat. Idővel aztán – összegyúrva a megszerzett ismereteket – kialakult a saját módszerem, amit most szeretnék önökkel megosztani.
Mindezt teszem azért, hogy előrevetítsem: mit és miért fogunk csinálni a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetsége 2006. szeptember 26-ai konferenciáján, mint ahogy az egészségügyi kormányzat zöld könyvét is érdemes lesz alávetnünk ennek a módszernek.
Szóval egy nehéz helyzet megoldásában szerintem az a legfontosabb, hogy az ember strukturáltan, opcióit mérlegelve gondolkodjon és egy ilyen folyamatot olyan konkrét cselekvési tervvel zárjon le, aminek a megvalósítása mellett határozottan kitart. Arra kérem mindig a tanácsra szorulót, hogy vegyen magához egy üres papírt és válaszolja meg az alábbi kérdéseket:
1. Mi a probléma?
2. Mi okozza a problémát?
3. Melyek a lehetséges megoldások és következményeik?
4. Melyik megoldást választom és mikor fogok hozzá a megvalósításhoz.
A kérdéseket – az egyértelműség kedvéért – az alábbi egyszerű példával szoktam illusztrálni. Az a problémám, hogy koszos a lakás. A problémát az okozza, hogy nem oldom meg a takarítást. Vagy nekiállok takarítani én egyedül, de ezzel le kell mondanom a szabadidőm egy részéről, esetleg fogadok egy takarítónőt, akinek fizetni kell, vagyis ennek a forrásait meg kell teremtenem, de azt is tehetem, hogy továbbra is koszban élek. A lehetséges alternatíváknál nagyon fontos, hogy az ember tényleg mindent vegyen figyelembe, mert az is megoldás, hogy semmit nem változtatok, de akkor számolnom kell a negatív következményekkel.
A dolog nyilván azért működik, mert pofonegyszerű. De csak az első ránézésre. Mert megtalálni a problémát nagyon nehéz. Általában elsőre az ember okozatokat talál vagy már azonnal a megváltoztatatlannak hitt megoldáson kesereg, mint problémán. Ha önök közül valaki egy helyzetet tényleg alávet ennek a módszernek, azt szeretném kérni, hogy vegye komolyan azt, hogy mindent le kell írni. Az írás ebben az esetben a szembesülés eszköze, mintha ott ülne valaki velem szemben és megosztanám vele a gondolataimat.
Visszatérve a mi konferenciánkra: mi a Szövetségnél őszintén hiszünk abban, hogy akkor lesz sikeres az egészségügyi reform, ha az emberek igazi problémáira ad cselekvési alternatívákat. Ezért beszélnek majd a konferencia első részében kitűnő elméleti szakemberek csak a problémákról. Ehhez pedig hozzátesszük a második legnagyobb magyar intézményi finanszírozó önkéntes egészségpénztárak tízéves gyakorlati tapasztalatait. Reményeink szerint ez a kettősség garantálja majd a konferencia segítő, független szakmai műhely jellegét is.
És hogy a mi módszerünk alapján mit olvastunk ki a zöld könyvből? Azt, hogy az egészségügyi kormányzat az egyik legfontosabb problémának azt tartja, hogy „Magyarországon átlagosan hat évvel rövidebb életet élünk, mint az európai polgárok többsége”. A probléma okait módszeresen fejtegeti (pl. öngondoskodás hiánya), megoldást pedig a Gyurcsány-csomagban találunk a tervezett 300 forintos vizitdíj bevezetésében. Mi még keressük az összefüggést, de a biztonság kedvéért készülünk más ötletekkel is.
Budapest, 2006. szeptember 17.
dr. Lukács Marianna
Ps: A Szövetség határidőre benyújtotta javaslatait az egészségügyi tárca által készített zöld könyvhöz (az anyag teljes terjedelmében letölthető a www.patikapenztar.hu internetes portálról), mi több, elképzeléseinket bemutatandó időpontot is kaptunk az államtitkár asszonytól. És ahogy már megszokhatták tőlünk: folyt. köv.
