Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Végeztem az ismerőseim körében egy gyors felmérést, és a cikk keretében szeretnék beszámolni a számomra érdekes tanulságokkal zárt kutatásról.
A bevezetőben azért szeretném leszögezni, hogy a jelen cikkben leírtakat nem tekintem tudományos munkásságom részének, így kérem a közvélemény-kutató intézményeknél dolgozó barátaimat, ismerőseimet, hogy a cikkel kapcsolatos kritikájukat ezúttal tartsák meg maguknak.
Szóval manapság egyre több szó esik a médiában a prevencióról. Lassan megtanuljuk ezt a szép, idegen szót, és valószínűleg a nagy átlag már azonnal mondja is a szó magyar megfelelőjét: a prevenció nem más, mint egészségmegőrzés. Azt is tudjuk hallomásból, hogy az OEP gyógyító-megelőző kasszából gazdálkodik, az önkéntes egészségpénztárak iránt elkötelezett szakmai körökben pedig évek óta folyik a közbeszéd arról, hogy a prevenciót az egészségpénztárak kiemelt funkciójává kellene emelni.
Abban minden szakember egyetért, hogy prevencióra szükség van. Nem kizárólag abból a szigorú közgazdasági szempontból, mert az egészséges ember nem – vagy keveset – költ az OEP kasszájából, és ezzel a hosszú távon alacsonyabb költséggel magának az országnak a versenyképességét növeli.
Minden nagyszerű gondolat, szép elmélet akkor ér valamit, ha sikerül lefordítani arra a nyelvre, amelyet mindenki megért. Vagyis miután jól kivitáztam magam szakemberek körében, hogy a prevenciónak milyen makrogazdasági haszna van, én magánemberként rendszeresen járok-e fogászatra, sportolok-e legalább háromszor egy héten és le tudok-e mondani a Gundel-palacsintáról?
Ad-e ma az átlagember Magyarországon az életében helyet a prevenciónak, egyáltalán, tudja-e konkrétan, hogy mit kellene tennie? Kíváncsian várva a választ, az ügyben egy gyors körkérdést intéztem a szűk környezetemben élőkhöz.
Mint minden rendes szociológus, ezekben az esetekben az ember indirekt kérdést tesz fel (egyik kedves emlékem Andorka professzorról az, amikor az alkoholizmusról folytatott híres kutatásai kapcsán elmesélte: tudják, nem azt kérdeztük meg az interjú során, hogy ki mennyit iszik – azt úgysem vallották volna be –, hanem azt, hogy ki mit gondol, mennyit iszik naponta a szomszédja).
Tehát a kérdés így hangzott: Mit gondolnak, konkrétan hogyan él az az ember, aki azt állítja magáról, hogy az életében helyet kap a prevenció?
Ha az írásban lehetne szünetet tartani, akkor ez annak a helye lenne. A beszélgetések során elhangzott, hogy három szintje van, hogy a WHO is megmondta és hogy a megelőzés a legfontosabb. Mozogjunk, táplálkozzunk egészségesen, éljünk stressz-mentes életet. Mondanom sem kell, üdítő kivételnek számított, aki konkrét dolgokat tudott mondani.
Megint találtunk egy feladatot a Patikapénztárnak. Nem lesz könnyű széles néptömegekkel megértetni és a saját életükre lefordítani mindazt, ami fontos a prevencióban. Tudjuk azt is, hogy ez alapvetően nem pénzkérdés, de éppen ezért bízunk az ügy sikerében, hiszen a patikakártyával egyszer már bizonyítottunk.
Mindazonáltal úgy véljük, hogy ehhez egyedül kevesek vagyunk, így az egészségpénztári szféra meghatározó szereplőivel újra életre keltettük a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségét. Felvettük a kapcsolatot az OEP illetékes területével, valamint dr. Kökény Mihály népegészségügyi biztossal, azzal a céllal, hogy közösen határozzuk meg az önkéntes egészségpénztárak tennivalóit ezen a területen. Tele vagyunk tervekkel, illúziókkal.
De akármi is lesz a vége, egy dolog biztos: a következő években nagy érték lesz a prevencióra figyelő, az OEP kasszájából nem költő járulékfizető. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen ember észre sem fogja venni, ha akár a teljes állami egészségügyi ellátórendszer borul össze.
Értik már, hogy miért fontos a prevenció?
Budapest, 2006. április 20.
Dr. Lukács Marianna
