Az Európai Unió a kohéziós forrásokon keresztül 2000 óta közel 5 milliárd euró összegben társfinanszírozta a tagállamok energiahatékonysági intézkedéseit, ám ez a pénzt egyáltalán nem hatékonyan költötték el − állapította meg az Európai Számvevőszék. A támogatott projektek kiválasztásakor nem az energiahatékonyság volt az elsődleges szempont, vagyis nem az, melyik beruházással lehet fajlagosan a legtöbb energiát megtakarítani. Az ilyen célokra szánt forrásokból energiatakarékosabbá tett épületek kiválasztásánál az volt a meghatározó, hogy feleljenek meg a támogatási feltételeknek, és szoruljanak felújításra.
Az általunk ellenőrzött projektek egyikénél sem mérték fel a szükségleteket, sőt a beruházási összegekre vonatkoztatott energiamegtakarítási lehetőségek elemzése sem történt meg − nyilatkozta Harald Wögerbauer, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. A tagállamok főleg középületek felújítására használták ezeket a forrásokat, míg az energiahatékonyság legfeljebb másodlagos szempont volt − tette hozzá. A beruházások tervezett megtérülési ideje átlagosan 50, egyes esetekben akár 150 év is volt. Ez azt jelenti, hogy ezeket a forrásokat nem ésszerű módon használták fel, mert a felújított épületek vagy épületrészek élettartama ennél rövidebb, így az energiahatékonyság szempontjából ezek nagymértékben veszteségnek tekinthetők − mondta.
Bár minden ellenőrzött projekt megvalósította a tervezett tárgyi eredményeket (például ablakok és ajtók cseréje, falak és tetőfelületek szigetelése), ezek költségei a potenciális energiamegtakarításhoz képest magasak voltak. Az energetikai auditok elvégzése vagy nem volt kötelező, vagy ahol kötelező volt, ott az energetikai auditok által javasolt beruházási megoldások túl költségesek voltak.
