Minden eddiginél szélesebb, közel félszáz tételes kínálat jött össze magyar vonatkozású fajanszedényekből a Dorotheumban a vegyes műtárgyak március 23-ai licitálására. A legnépesebb tábort mintegy kéttucatnyi habán fazekasmunka alkotja, a Felvidékről, illetve Erdélyből származó tárgyak közül a legrégebbi egy XVII. század végi majolika tárolóedény - ónfedéllel, fehér alapon kék tájképpel -, 3000-4500 eurós indításával ez a legdrágább is. Valamivel alacsonyabban, 2500-3000 eurón kezd egy 1700 tájáról való gömb alakú korsó, hasán okkersárga madarakkal és zöld leveles ágakkal. Az 1767 és 1851 között festett habánok árai a 280-800 eurós sávban szóródnak. A tipikus holicsi kerámiák az 1750-1780 közötti évtizedekből valók, a kisebb-nagyobb tányérok és csészék alján HC, HP, HG vagy HF monogramos mesterjegyekkel. A kis manufaktúrák termékei eleve kis számban készültek és az utókorra is gyéren maradt belőlük, így ezek is 200-tól 800 euróig terjedő árakon indulnak. A jellegzetes székelyföldi magyar vagy a barcasági szász erdélyi bokályok a XIX. században készültek, ezek 200 és 500 euró között kezdik a licitet. Az 1900 körüli Zsolnay-fajanszok sorában több olyan is akad, amelyet aranyozott bronzfoglalattal kombináltak, ilyen egy tarka virágcsokrokkal dekorált dísztálpáros (1200-1800 euró) vagy egy vázaként, illetve lámpaként egyformán használható tárgy is (800-1200 euró). Egyaránt 700-700 ezer euróra taksálták a japán stílusú falitányért, a fogantyúkkal ellátott jardiniére-t, az áttört peremű tányérpárt meg az áttört relieffel dekorált vázát.
Wagner István