A világ legtekintélyesebb régiségvásárának számító The European Fine Art Fair (TEFAF) idén március 18-27. között várja látogatóit Maastrichtban. A vásár tekintélyét méretei is jelzik: kilenc részlegén tizenhat országból kétszázhatvan kiállító szerepel Európából, Észak- és Dél-Amerikából, valamint Ázsiából, több mint harmincezer műtárggyal. Az idei sztár egy Rembrandt-kép, a Csípőre tett kezű férfi portréja 1658-ból. A mester kései periódusából származó olajképeket manapság szinte mind közgyűjteményekben őrzik, ez a négyzetméteresnél alig nagyobb vászon utoljára 2009-ben, a Christie's árverésén került a nyilvánosság elé. Akkor 20,2 millió fontért talált gazdára (Napi Gazdaság, 2009. december 9.) - ez Rembrandt aukciós rekordja -, most a New York-i Otto Naumann Ltd keres rá vevőt 47 millió dollárért.
Egy másik érdekesség egy közel hétezer éves arasznyi fehér márvány termékenységbálvány, amely egy görög sírból került elő - mindössze tucatnyi hasonló ismeretes manapság és mind múzeumokban vannak. Ezt a ritkaságot a londoni Rupert Wace Ancient Art egymillió euró felett árusítja Maastrichtban. Először szerepel a nyilvánosság előtt Pierre-Auguste Renoir A lecke című 1906-os festménye, amely legkisebb fiát, Claude-ot ábrázolja és évtizedek óta privát kollekciókban rejtőzött - árát üzleti titokként kezeli a New York-i Hammer Galleries.
Magyar galériás most sincs a TEFAF-on, de külföldön élő hazánkfiai vagy minket népszerűsítő külföldiek annál inkább. A bázeli Bartha galéria a két háború közti emigráns magyar avantgárddal (Beothy, Forbát, Kádár, Kassák, Mattis-Teutsch és Péri) alapozta meg hírnevét, és ezt a vonulatot folytatja tovább 1945-től a párizsi Galerie Berés Vasarelytől Hantaiig terjedő kínálata, akárcsak a sikeres osztrák-magyar társulásból Thomas Salis salzburgi és Vértes László zürichi műkereskedése. A bécsi Bel Etage a kiscelli Schmidt Miksa manufaktúráját is propagálja, Johannes Faber fotógalériája pedig egyebek közt Brassai, André Kertész, Moholy-Nagy fotóit viszi a vásárra.
