Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kivételesen jó üzlet az aukciósházak számára a divattervezői gyűjtemények árverezése: februárban a Christie's aratott példátlan sikert Párizsban Yves Saint Laurent és társa, Pierre Bergé kollekciójával (Napi, 2009. március 2.), a múlt héten pedig a Sotheby's keresett a vártnál jóval többet Gianni Versace műkincseivel. A március 18-i londoni aukción olyan bútorok, festmények, műtárgyak kerültek kalapács alá, melyek egykor az 1997-ben lelőtt olasz divattervező olaszországi házát, a Comói-tónál levő Villa Fontanellét díszítették. Az 545 tételből csupán kilenc nem talált gazdára, s az összbevétel jutalékkal együtt 7,42 millió font (10,4 millió dollár) lett - szemben az 1,7-2,8 millió fontos előzetes becsléssel. Ez az összeg ugyan elmarad az Yves Saint Laurent-árverés több mint 500 millió dollárra rúgó bevételétől, de azt is figyelembe kell venni, hogy a mostani már a negyedik, egyben az utolsó volt azon aukciók sorában, ahol a Sotheby's Versace hagyatékát értékesítette. Az első, 1999-ben rendezett árverésen 29 millió dollárért talált gazdára egy Cézanne-csendélet és elkelt a tervező Picasso-gyűjteményének számos darabja is, ugyancsak dollármilliókért; ezt követően 2001-ben és 2005-ben értékesítették Versace miami, illetve New York-i házának berendezését.
A XIX. század elején épült Villa Fontanellét a kor stílusában, empire divat szerint rendezte be a divattervező, követve a napóleoni korszak ízlését. A legmagasabb árat kifejezetten a francia császárhoz köthető bútorok érték el: két cseresznyefa könyvszekrény, amelyeket a ház közleménye szerint Napóleon testvére, Pauline Borghese rendelt a francia udvari bútorgyártótól, Karl Roostól a római Palazzo Borghese számára. A Versace hálószobájában is megfordult darabok közül az egyiket 80-120 ezer fontra becsülték és 601 250 fontért kelt el, a másikat 60-100 ezres indítás után 481 250 fontért szerezte meg ugyanaz a telefonos vevő. Még nagyobb áremelkedést ért el Antonio Canova görög birkózóinak gipszmásolata a XIX. század közepéről: a szoborpáros 433 250 fontért kelt el, 20-40 ezer fontos kezdés után. A már-már érthetetlen ügyletek közé tartozik, hogy 133 250 fontig jutott egy eredetileg 6-10 ezerre becsült nagyméretű olajfestménypáros: a Mars, Vénusz és Cupido, illetve Heléna és Páris című alkotások Jacques-Louis David munkáinak késő XX. századi másolatai.
Ehhez képest nem is került sokba Gianni Versace saját ágya - a részben a XIX. század elejéről való mahagónibútoron saját tervezésű ágytakarójával -, amely 10-20 ezres becslés után 34 850 fontig jutott, 30 ezer fontért pedig már két igazi Versace-dizájn fotelért is hozzá lehetett jutni, 2-3 ezres kezdésről.
Ez volt az utolsó lehetőség, hogy valaki olyan tárgyakat szerezzen meg, amelyeket Gianni Versace maga vásárolt a saját ízlése szerint - magyarázta az árak száguldását Mario Tavella, a Sotheby's európai részlegének elnökhelyettese. Az ajánlattevők között voltak olyanok, akik ismerték őt, voltak, akiket inkább az motivált, hogy egy stílusikont követhetnek. A legdrágább tételek klasszikus európai gyűjtőkhöz kerültek - mondta el Tavella a Bloombergnek -, a kevésbé drága tételek közül sokat szereztek meg orosz vevők.
