Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Az Európai Unió évek óta készül egy egységes restitúciós törvény megalkotására. Több határidő-módosítás után sincs látható eredmény, pedig az illetékes bizottságot az egykori uniós bizottsági tag, illetve belga pénzügyminiszter Willy de Clercq vezette. Lát-e esélyt arra, hogy az eltulajdonított-elrabolt műkincsek visszaadását uniós kerettörvény szabályozza?
- Az ezzel foglalkozó 1998-as washingtoni konferencián lefektetett elveket számos ország magáévá tette, de a holokauszt idején eltulajdonított műkincsek sorsa továbbra is kétséges. Vannak olyan országok, például Hollandia, ahol az elrabolt tárgyak visszaadásáért mindent megtesznek, másutt viszont, például Ausztriában, nehezen megy a már elfogadott alapelvek érvényesítése. Egységes európai szabályozás nincs, és nem is tartom valószínűnek, hogy belátható időn belül megszületik. Tudomásul kell venni, hogy az egyes államok különbözőképpen ítélik meg a restitúciót és még ennél is nagyobb az eltérés a műkincsek visszaadásának gyakorlatában.
- A nagy aukciósházak és műkereskedők eminens érdeke lenne egy ilyen törvény, hiszen a rablott műtárgyak piacra kerülése megbéníthatja a műtárgy-kereskedelmet, véget nem érő pereskedéseket és kártérítéseket eredményezhet. Tudják-e valamilyen módon segíteni a kerettörvény megszületését?
- Valóban sokat segítene egy egységes szabályozás létrejötte, s ehhez mi minden segítséget megadunk, ám semlegesnek kell maradnunk, hiszen nem jogászok és politikusok vagyunk, hanem kereskedők. Ahol mi segítséget nyújthatunk, az a bonyolult jogi szabályozás értelmezése és lefordítása a napi gyakorlatra. Ebben eddig is jelentős szerepet játszott a Sotheby's. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a jog csak egyik eleme a megoldásnak, az ugyanis legalább ennyire morális kérdés.
- Úgy tűnik, számos kormány - beleértve a magyart is - nem érzi át ennek lényegét és fontosságát, ezért nem tesznek meg mindent azért, hogy az egykori üldözöttek leszármazottai hozzájussanak jogos tulajdonukhoz.
- Nincsenek könnyű helyzetben a döntéshozók, mert a jog és az erkölcs határmezsgyéjén kell mozogni. Különösen így van ez a Harmadik Birodalom egykori országaiban, Németországban és Ausztriában. Utóbbiban például csak az állami gyűjteményeknek kötelességük kiszolgáltatni a rablott műtárgyakat - s ezt is nagyon vontatottan, hosszú pereskedést követően teszik meg. Ugyanakkor éppen a morális kényszer hatására számos helyi és városi gyűjtemény adott már vissza műtárgyakat jogos tulajdonosaiknak, pedig ők erre jogilag nem kötelezhetők.
- Ha jól tudom, Nagy-Britanniában is vannak problémák, a közgyűjtemények ott még bírósági döntést követően sem adhatják vissza a műkincseket. Mit mutat a gyakorlat?
- Ez valóban így van, képtárakból és államilag fenntartott múzeumokból nem lehet kiadni műtárgyat, ehelyett pénzbeli kártérítést kaphat a tulajdonos, de a közgyűjteményeket ott sem veti fel a pénz. Így aztán egyfajta alku során alakul ki az az összeg, amennyit a jogos tulajdonos vagy leszármazottja kaphat.
