Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az aukciók világa iránt érdeklődők első leckéje úgy kezdődik, mint a tankönyvekben: " már a régi rómaiak is…". Már időszámításunk előtt, a római köztársaság korában működtek atrium auctionariumok, vagyis árverezőházak, méghozzá a maiakhoz hasonlóan: volt kikiáltási ár, és az vihette haza a tételt, aki a legtöbbet ajánlotta érte. Gyakorlatilag mindent árvereztek, aminek a kínálata korlátozott volt - beleértve a műtárgyak mellett a fűszereket, az egzotikus állatokat, gyümölcsöket is. Ez az értékesítési technika a XVIII. században éledt igazán újjá, Angliában és Hollandiában, ekkor alakult meg Londonban az a két nagy cég, amely ma a nemzetközi aukciós piac 90 százalékát uralja: a Sotheby's és a Christie's. Mindkettő klasszikus árverezőház maradt, tehát nincs saját műkereskedésük; a ma a luxusiparban utazó francia milliárdos, Francois Pinault tulajdonában levő Christie's valamivel exkluzívabb, a New York-i tőzsdén jegyzett Sotheby's populárisabb hírben áll, de ez a különbség mára már alig látszik.
A nagy házak szakértőinek becsértékeiben meg lehet bízni, ráadásul ez a technika ráadásul jobban kiszűri a szélsőségeket. A licitálás során ugyanis gyakran felülkerekedik a győzni akarás, és a végén a nyertes igazából veszít, hiszen túlfizeti az árut. Ezért az jár el helyesen, aki eldönti, meddig megy el, és azt be is tartja; sokan beírják a katalógusba, hogy mi a maximum, amit vállalnak. A legjobb módszer az árverési pszichózis kivédésére azonban az információszerzés, ennek forrása lehet a katalógus, a kiállítás, a szakosított internetes oldal, de meg lehet kérdezni független szakértőket, lehet tanulmányozni az árindexeket, keresni a kiszemelt tétellel kapcsolatos analógiákat is.
Az árverés nagy előnye, hogy nyilvános. A katalógus megjelenése, a kiállítás megnyitása és a licitálás között több hét is eltelhet, ezalatt az árut alaposan meg lehet nézni, ki lehet vetetni a tárgyat a vitrinből, meg lehet vizsgálni a képek hátoldalát és nem udvariatlanság kérdezgetni sem. A katalógus értő olvasása - és szerkesztése - külön tudomány: a tétel fotója mellett feltüntetik a szerzőt, a méreteket, a felhasznált anyagokat, a technikát, hogy a mű hol és mikor volt kiállítva, reprodukálva, hol hivatkoztak rá, ki a fő szakértője, szerepelt-e már korábban árverésen. Jelentősebb tételeknél elemző tanulmányt is közölnek, esetleg analógiákat, hasonló stílusú ismert műveket. Ezek mind-mind árképző tényezők, csakúgy, mint a mű provenienciája, azaz előélete is: a jó katalógusban az is benne van, hogy kik voltak egy tétel előző tulajdonosai, esetleg melyik nagy gyűjteményhez tartozott. Fontos a tárgy ritkasága, különlegessége is, a bútorok, szőnyegek, porcelánok, ékszerek, órák esetében értéke lehet annak is, hogy a tárgy használható-e. A festményeknél a befektetői szempontok mellett sokat számít, hogy szívesen nézi-e valaki a szobája falán, illik-e az éppen divatos enteriőrökbe, befér-e a mai lakásokba. Arra is figyelni kell, hogy a kiválasztott mű restaurálásra szorul-e, utóbbi esetben tájékozódni kell a költségekről, illetve hogy helyrehozható-e a hiba, festményeknél az is kérdés lehet, át kell-e kereteztetni. Érdemes megtanulni az árverési magatartást is: lehet villogni a teremben és lehet rejtőzködni, sőt nem is kell feltétlenül személyesen megjelenni. Szinte mindenhol lehet közvetítőt meghatalmazni, telefonon licitálni (ezt előre kell jelezni és a kiválasztott tételnél a galéria munkatársai jelentkeznek), sőt egyes házaknál online részvételre is lehetőség van. Előre is lehet vételi megbízást adni: ilyenkor írásban előre megegyezik a vevő az árverezővel, mennyit kínál a tárgyért, és a kikiáltó képviseli ezt a vevőt az árverésen; azonos összegű vételi megbízás esetében a korábban érkezőt részesítik előnyben. (Vételi megbízást levélben vagy faxon is lehet adni, előleg átutalása mellett.)
Az árverésen a licitálás után a hoszteszek beszedik a győztesektől az előleget - ez 20 százalék körül szokott lenni -, de a nagy házak a nagy vevőiknek általában biztosítanak olyan VIP-jogokat, hogy csak aláírással kell igazolniuk, ők a vásárlók. Egyébként az árverést követően egy-két héten belül kell az árat kiegyenlíteni; van, ahol további 3 százalékot is felszámolnak, ha valaki bankkártyával fizet.
