Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagyszabású Vaszary-kiállításra készül ősszel az idén ötvenéves Magyar Nemzeti Galéria (MNG). Az október 18-án nyíló kiállítás abba a sorba illeszkedik, amelyben az MNG a nagy életműveket törekszik bemutatni – ilyen volt a Szinyei, a Rippl-Rónai, a Munkácsy vagy a Mednyánszky műveit felvonultató tárlat. 1961-ben, szintén a Nemzeti Galériában már volt egy gyűjteményes tárlat Vaszary János műveiből, de a kiállítás rendezői – Plesznivy Edit és Gergely Mariann művészettörténészek – úgy gondolták, hogy azóta felnőtt egy olyan generáció, amelyik nem ismeri a festő teljes munkásságát, miközben a gyűjtők körében mindig is közkedvelt volt, műkereskedelmi árai mára az egekbe szöktek. A festő özvegyének halálakor, 1951-ben a hagyaték a Galériába került, de a két évig zajló előkészítés során igyekeztek a magángyűjteményekből is sokat kölcsönkérni, szerte az országból. Mivel a háború után a korábbi gyűjtemények szétszóródtak és teljesen átalakult a gyűjtők köre is, nehéz volt a képek nyomára bukkanni. A hatvanas évek értelmiségi gyűjtői mára elszegényedtek és azért adogatták el képeiket, vagy meghaltak és az örökösök értékesítették a műveket, ezért némelyik után sokat kellett nyomozni. A végül meglelt új tulajdonosok se egyformán viszonyultak a kölcsönadáshoz. Aki tudja, hogy növeli tulajdona értékét, ha odaadja, bekerül a katalógusba, figyelmet kap a tárgy, az készséges, mások úgy érzik, az alkotás az övék, hiszen kifizették, hazavitték – nem éreznek felelősséget azért, hogy rövid időre közkinccsé tegyék. Mindenesetre így is mintegy 200 festmény, 100 grafika és iparművészeti tárgy gyűlt össze a tárlatra, köztük olyan is lesz, amelyet 1906-ban, a velencei biennále után vásárolt meg az udinei múzeum, s most onnan kapja kölcsön az MNG.
Az egész pályaívet felölelő válogatás annál is érdekesebb, mert kísérletező művészről van szó, aki nem merevedett bele egy stílusba, életművének több fontos állomása van. A műkereskedelemben jobbára Vaszary virágcsendéletei, késői korszakának munkái forognak; kevesen tudják, hogy pályája elején vallásos témájú képeket is festett. Nagybátyja, Vaszary Kolos esztergomi hercegprímás több egyházi megrendeléssel segítette a pályakezdő festőt, így került a balatonfüredi Kerektemplomba egy keresztre feszítést ábrázoló festménye, és ezért festette Vaszary az esztergomi alsóvárosi templom főoltárát díszítő képeket. Az ő keze munkája Érsekvadkert templomának oltárképe Szent Andrásról vagy a szomszédos Patak hatalmas oltárképe a szentháromsággal. (Ez utóbbit már korábban levették és most restaurálják, a kiállításon már látható lesz.)
Vaszary iparművészeti munkákat is készített: most a gödöllői művésztelepnek szánt tervei alapján készült gobelinek is a falakra kerülnek. Munkái között vannak plakátok, könyvillusztrációk, meghívók, címlapok, de közkedveltek grafikái is, melyek az aukciókon egyre magasabb árakat érnek el. Népszerűségét jelzi, hogy az Ecserin gyakran lehet hamis Vaszary-akvarellekbe, -grafikákba futni.
A katalógusban külön fejezetet szentelnek Vaszary pedagógiai pályájának, hiszen 1921 és 1932 között tanított a főiskolán, ahol a tanítványok nagyon szerették. A konzervatív kultúrpolitika már nem annyira, így túlságosan liberális szelleme miatt Csók Istvánnal együtt őt is eltávolították. Senkire sem erőltette rá a saját stílusát, előadásaiba bevonta a társművészeteket, a színházat, a zenét, abban a meggyőződésben, hogy a széles látókör, a mindenre fogékony magatartás elengedhetetlen egy művész számára. Sokan vallották mesterüknek, többek közt Anna Margit, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Gadányi Jenő, Lossonczy Tamás, Szántó Piroska.
