Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Folytatódik a képcsarnoki aukciók sorozata, mégpedig Hatvanas–nyolcvanas évek címmel június 30-án, a Millennium Center aulájában; a kiállítás az árverést megelőző héten a Váci utcai Csók István Galériában látható. Az árverés anyagát – amelynek összesített kikiáltási ára 3 millió 334 ezer forint – most is, mint az elmúlt öt alkalommal, Marsó Diana, az Arte Galéria vezetője válogatta a Képcsarnok raktárkészletéből. Marsó mindenekelőtt azt tartotta fontosnak, hogy a műveket értékesíteni kell, erre a feladatra kérték fel, tehát nem szabad megengedni, hogy visszamaradt tételek legyenek. A következő szempont persze az, hogy a lehető legjobb áron kell eladni, a kiállítás pedig legyen szép és változatos. Gondot fordított rá, hogy ne ismétlődjenek gyakran egyes nevek, mert hiába van valakitől sok kép, nincs annyi új vevő a piacon, hogy mindet jó áron el lehessen adni. Az, hogy valamely festőnek raktárkészletben vannak az alkotásai, nem azt jelenti, hogy rossz művész – figyelmeztetett Marsó Diana –, ez nem minősítés, csupán sok képet vettek meg tőle.
Az aukción szereplő művészek három fő csoportba sorolhatóak. Az elsőbe a ma hatvanas-hetvenes generáció tartozik, akik nem voltak rosszak, ám nem tudták magukat jól menedzselni; nincsenek reflektorfényben, de jó festők – ilyen például Bakallár József, Barabás László, Bencs Gábor, Dobi Piroska, Deák Ilona, Soltra Elemér, Thuróczy Zoltán. A következő csoport a befutott kortárs festőké, akiknek a neve ismert és a műkereskedelemben is előfordulnak, többségükben ma is prosperáló alkotók, mint Gerzson Pál, Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, Demény Miklós, Szabó Zoltán, Udvardi Erzsébet, Lux Antal. A harmadik csoport pedig a már nem élő képcsarnoki klasszikusoké – Rékassy Csaba, Orosz Gellért, Bolmányi Ferenc, Zemplényi Magda, Klie Zoltán –, ide tartozik Szász Endre is. Az ő megítélése a hazai műkereskedelemben problémás ugyan, túlárazott festményei rendre visszamaradnak – élete utolsó évtizedeiben nagyon kommersszé is vált itthon –, de most egy gyönyörű tusrajzot kínálnak tőle, ami nagyon alacsonyan, 38 ezer forintról indul.
A Képcsarnok kikiáltási árai tudatosan alacsonyak. Marsó Diana elmondása szerint az első közös munka előtt kapott egy különbizottság által összeállított listát a raktárkészlet darabjainak becsértékéről, amelyek persze azt tételezték fel, hogy minden darab egyenként kerül egy hozzáértő gyűjtőhöz. Ő általában ennek a becsértéknek a felében határozza meg az aukciós kezdő árakat, mert a jó elkelési arány elsődleges feltétele az alacsonyan indítás.
