Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elvégezte a védett műtárgyak felülvizsgálatát, s a Magyar Nemzeti Galériától átvett nyilvántartás és törzsanyag-válogatás nyomán 2006 végére egyértelmű lett, hogy az átadott nem egészen tízezres, korábban védetté nyilvánított állományból mi az, amit a szakértők továbbra is védendőnek, a törzsanyag részének tartanak.
Most a végrehajtás, a jogi rendezés következik, ám a témát jogi oldalról többször is körüljárva kiderült, hogy egyszeri, gyors megoldás nincs, így marad a hagyományos hatósági út, egyedi határozatokkal (melyek természetesen adott esetben egyszerre több tárgyra is vonatkozhatnak). Ez hosszadalmas, hónapokat, éveket igénybe vevő folyamat lesz – tájékoztatott a hivatal vezetője, Buzinkay Péter. Természetesen ahogy egy tárgy a hivatal látókörébe kerül – tette hozzá a hivatalvezető –, úgy intézkednek, akár soron kívül is, azaz például egy-egy aukciós kínálatban szereplő tárgyak védettségét megszüntethetik még az árverés előtt, így a vevő már minden korlátozás nélkül rendelkezhet majd vele.
A nyilvánosság számára az egyetlen pontosabb számadat a magyar képzőművészeti anyag törzsanyag-válogatásának a végeredménye: 1100 ilyen jellegű műalkotás maradna ezután is a védett állományban. (Az összes védetté nyilvánított tárgy száma ennél nagyobb, hiszen abban benne vannak például a könyvek, a külföldi festmények, a néprajzi tárgyak, a természettudományi gyűjtemények is.)
Ahogy lapunk korábbi cikkéből is kiderült (NAPI Gazdaság, 2007. január 15., 12. oldal), kulturális javakkal, műtárgyakkal, műkincsekkel kapcsolatos védettséget Magyarországon 1929 óta mondanak ki. A hatályos törvény alapján az adott tárgyakat a védettséget felügyelő hatóság (KÖH, Műtárgy-felügyeleti Iroda) nyilvántartásba veszi, felügyeli; ezek az országból nem vihetők ki, adásvételük bejelentési kötelezettség alá esik, s a magyar államnak elővásárlási joga van rájuk.
Az elmúlt másfél évtizedben azonban a kulturális örökségvédelemben, akárcsak a műtárgyforgalomban, a műkereskedelemben és a teljes gazdasági és társadalmi környezetben, gyökeres változások mentek végbe, ráadásul az uniós keretek között alapvetően más stratégiával kell kulturális örökségünket kezelni, mint korábban. A múzeumokon kívüli védett műtárgyállomány esetében így indokolt volt a nagyszabású felülvizsgálat.
