Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Rövid időn belül második konferenciájára készül az Equilor Fine Art – az Equilor Befektetési Zrt. leányvállalata –, amely azzal a céllal alakult meg tavaly nyáron, hogy műtárgy-befektetési tanácsokat adjon új terepeket kereső ügyfeleknek (NAPI Gazdaság, 2006. október 9., 12. oldal). Az április 12-re tervezett konferencia témaköreit úgy állították össze, hogy világossá váljék: a befektetési szempontú vásárlás a szakma minden szereplőjének az érdekét szolgálja
Alig féléves múlt áll mögöttünk, de az őszi konferencián már nagy volt az érdeklődés – mondta a NAPI Gazdaságnak Gereben Katalin, az Equilor Fine Art vezetője, aki többnyire a kereskedők és a gyűjtők részéről is pozitív hozzáállást tapasztalt. Találkozott persze olyan véleménnyel is, amely szerint gyűjteni csak szenvedélyből és mélységes elköteleződésből lehet, ám az Equilor Fine Artnál úgy látják: az is elképzelhető, hogy valaki racionális szempontokból kezd vásárolni és aztán „elkapja a gépszíj”. A két réteg erősítheti egymást, arról nem is beszélve, hogy a művészeket mindig a gazdasági elit tartotta el, ráadásul egy társadalmi szinten felül bizonyos tevékenységeket szinte kötelező művelni: érteni kell a borokhoz, golfozni kell, műkincset, könyvet gyűjteni.
A tavaszi Equilor-konferencia a befektetési szempontok határozottabb érvényesítése mellett a műkincspiac új irányait próbálja feltárni. Az egyik modulban a kortárs piacban rejlő lehetőségekről lesz szó; a beszélgetés résztvevői: Barabás Lajos pénzügyi tanácsadó (egy szép geometrikus kortárs gyűjtemény gazdája), Szalóky Károly, a kortársakkal foglalkozó Várfok Galéria vezetője, valamint Virág Judit, a terület felé most nyitó Mű-Terem Galéria vezetője. A másik modulban a fotóban rejlő lehetőségekről beszélget majd Kieselbach Tamás galériatulajdonos – aki idén tavasszal önálló fotóaukciót rendez –, Karvalits Ferenc, a kortárs műgyűjtőként is nevet szerzett bankár, valamint Pőcze Attila, a Vintage fotógaléria vezetője.
A külföldi tapasztalatokról egy londoni műkincs-befektetési alap, a Fine Fund, illetve a UBS Art Banking képviselője számol majd be. A hat éve működő, műkincsekbe fektető Fine Fundot tízéves futamidővel hozták létre; az első öt évben csak vásárolnak, a második öt évben eladnak, a Christie’s és a Sotheby’s együtt auditálja őket évente. Az óriási európai bankcsoporthoz tartozó – így széles ügyfélbázisra támaszkodó – UBS Art Banking jóval komplexebb tevékenységet folytat: stratégiai tanácsot ad kezdő gyűjtő ügyfeleinek, illetve felméri a meglévő kollekciót, tippeket ad a kiegészítéséhez, de közreműködik abban is, ha valaki csak egy-egy művet szeretne vásárolni, eladni vagy biztosítani akarja őket, sőt a szakszerű tároláshoz és szállításhoz is segítséget nyújtanak.
Ilyen széles körű kiszolgálásra törekszik az Equilor Fine Art is – mondta Gereben –, az igények felmérésétől a legjobb szakértők megtalálásáig. Első lépésként létrehoztak egy internetes adatbázist a közvetítésükkel megvásárolható alkotásokról (elsősorban festményekről), ez az Equilor ügyfelei számára, jelszóval érhető el. Azt a fiatal, de egzisztenciálisan már megalapozott réteget célozták meg, amelyik izgalmasnak tartaná, hogy művészeti dolgokkal foglalkozzon, befektessen ezen a területen, de nem tudja, hogyan induljon el. Igyekeznek azt is tudatosítani bennük, hogy a műgyűjtés hozadékaként közelebb kerülnek egy körhöz: a gyűjtők gyakran együtt utaznak külföldi kiállításokra, vásárokra, szerveznek nekik műterem-látogatást, egy-egy fiatal művész bemutatását – ez mind-mind alkalom az üzleti kapcsolatok építésére is.
Az Equilor Fine Art már számos szerződést kötött magas presztízsű, főként budapesti galériákkal; alapvető szempont volt, hogy régóta működjenek, hiszen sok év kell a bizalom kiépítéséhez, a stabil működéshez. Nagy súlyt helyeztek arra is, hogy ne szerződjenek olyan galériákkal, amelyeknek bármiféle érintettsége volt hamisítási ügyben vagy gyanúban. A szerződött galériák (Kieselbach, Mű-Terem, Nagyházi, MissionArt, Ernst, illetve a kortársak közül a Várfok, a Dovin és a Knoll) időről időre elküldik ajánlataikat jó befektetésnek tartott műveikről, művészeti leírással, provenienciával együtt. Az árat a galériások határozzák meg, az Equilor tőlük kap százalékot a vásárlások után. A hozzájuk fordulók egy része az Equilor Befektetési Zrt. ügyfele a pénzügyi befektetések területéről – a cég egyike a budapesti értéktőzsde alapítóinak –, de más érdeklődők is vannak. Az elmúlt fél évben leginkább a klasszikus, illetve klasszikus modern festményeket keresték az ügyfelek – mondta el Gereben Katalin –, a körben Munkácsy éppúgy benne van, mint Schéner Mihály (utóbbitól például most piros vitorlás képet keresnek egy ügyfélnek, tehát ilyen konkrét megbízások is vannak). A cég eladást is vállal – nagy értékű kép esetén független szakértői véleményt kérnek –, de ebből még nem lehet komolyabb következtetéseket levonni, hiszen csak nemrég léptek a piacra. Kortárs művekre kevesebb megbízást kapnak, ennek ellenére azt tervezik, hogy az éves bevétel 5 százalékát kortárs művészek támogatására fordítják, sőt célul tűzték ki egy saját kollekció létrehozását is.
