Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Minden eddiginél magasabban nyitja ma Londonban a világ két vezető aukciósháza a februári árverési nagyhetet, amelyen mind a Christie’s, mind a Sotheby’s az impresszionista és modern, illetve a második világháború utáni és kortárs művészeti szekcióra koncentrál. A felső becsértékek összege – együtt véve a két házat – mintegy 412 millió fontra (809 millió dollár) rúg, ez példátlan az árverések eddigi történetében. Az impozáns összérték ráadásul úgy alakult ki, hogy a legmagasabb becsült árak is „csak” a hét számjegyű kategóriában vannak – persze fontban az is sok –, 10 milliónál többre jószerivel csak egy hivatalos becslés nélkül indított művet tartanak a londoni szakértők.
A Sotheby’s egy extra termet is megnyitott a Bond Streeten, hogy el tudják helyezni az összes bejelentkezett érdeklődőt – értesült a Bloomberg –, a Christie’s-nél pedig egyebek közt az is jelzi a fellendülés töretlen ívelését, hogy az impresszionisták e heti árverésén 130 tétel kerül kalapács alá; tíz évvel ezelőtt a 40–50 tételből álló anyag volt a jellemző. Érdekessé teszik az aukciósorozatot a beadók is: a Sotheby’snél a legismertebb kortársgyűjtők közé tartozó Charles Saatchi (a hasonnevű reklámcég alapítója) kollekciójának egyes darabjaira lehet licitálni, a legdrágábbra tartott impresszionista kép, Pierre-Auguste Renoir 6–8 millió fonton kezdő Két nővére pedig a Revlon alapítójának örökösétől került a kínálatba. A Christie’shez viszont egy másik kozmetikai óriás leszármazottja, az Estée Lauder International elnökeként és műkereskedőként is ismert Ronald Lauder jelentkezett be: a tulajdonában levő New York-i Neue Galerie adta be Egon Schiele néhány művét, köztük az 5–7 millió fontos sávban kezdő Processziót (az 1911-ben festett allegorikus képet a katalógus szerint először Budapesten állították ki, 1912-ben).
Az igazi szenzációt azonban a Christie’s február 8-i kortársaukciójától várja a piac. A legnagyobb sztárnak már eleve Francis Bacon 1956-ban festett, Tanulmány a Portré II-höz című műve ígérkezett – ez a Velazquez X. Innocent pápáról készített portréja nyomán készült sorozat része –, a szakértők az 1992-ben elhunyt művész eddigi árrekordjának megdőlését valószínűsítették (NAPI Gazdaság, 2007. január 15., 12. oldal). Az érdeklődést csak tovább fokozta a brit Daily Telegraph beszámolója, amely szerint a Bacon főművei közé tartozó portré beadója nem más, mint Sophia Loren. Az olasz színésznő nincs megnevezve a Christie’s katalógusában – amely szerint a kép utoljára 1963-ban került a nyilvánosság elé –, ám a jó memóriájú szakújságíró felidézte, hogy ez a pápaportré látható volt 1983-ban is, a milánói Brera galériában, egy „anonim gyűjtemény” részeként. Az pedig a szakmán belül köztudott, hogy a nyolcvanas években a Brera adott otthont Sophia Loren nemrég elhunyt férje, Carlo Ponti kollekciója egy részének. A producer nem jószántából adta be képeit a galériába: 1981-ben az olasz állam elkobozta őket, miután adócsalás gyanújával évekig tartó vizsgálat indult a gyűjteményét svájci otthonába átköltöztető házaspár ellen. A műtárgyak végül 1990-ben kerültek vissza Pontiék tulajdonába, s olasz lapértesülések szerint azóta már eladtak belőlük néhány művet. A Doktor Zsivágó és a Nagyítás producere által megalapozott, később feleségével megosztott kollekcióban Canaletto, Picasso, Braque, Henry Moore alkotásai is megtalálhatók, a legfontosabbak azonban hozzáértők szerint a ritkán látható Francis Bacon-művek, köztük pápaportrék, önarcképek, valamint a korai Van Gogh-sorozat egyes darabjai.
A most kalapács alá kerülő képre a Christie’s nem közölt becsült árat, de szakértők szerint 12 millió fontot is megadhatnak érte (Bacon eddigi aukciós rekordja 7,8 millió fontnak felel meg). Az pedig, hogy most a szélesebb nyilvánosság számára ismertté vált, ki volt a tulajdonosa, még tovább srófolhatja az árat, hiszen egy újgazdag kincsvadásznak külön érték lehet, ha úgy mutogathatja szerzeményét, hogy az egykor Sophia Loren genfi villájának falán lógott.
